Wayfaring Londoner

doesn't bite

Ghost stations of Parkland Walk

| 0 comments

11219506_1044408838920445_7437497029003708813_o
(Photo by Iza, taken with a GoPro 4 Silver – I am soo jealous)

It was a gloomy Sunday morning of the Early May bank holiday, and we almost decided to go to Red’s and watch a movie instead, but to be honest, everyone wanted to go out, so we ended up meeting at Finsbury Park station. After a long process of feeling lost, trying to find each other, sending google maps screenshots and street view photos, buying some food and drinks we finally headed towards Finsbury Park to explore Parkland Walk.

Borongós vasárnap reggel volt ezen a májusi hosszú hétvégén, és majdnem úgy döntöttünk hogy inkább Redhez megyünk filmet nézni, de igazából mindenki kikívánkozott, úgyhogy végül a Finsbury Park megállónál találkoztunk. Azon hosszadalmas folyamat végén, melynek során egy ideig elveszve éreztük magunkat, majd egymás keresésére indultunk google maps koorindáták és utcaképek segítségével, végül az étel-ital vásárláson is túlestünk, a Finsbury Park felé indulva nekivágtunk a Parkland Walk felfedezésének.

Parkland Walk is London’s longest natural reserve (7.2km, or 4.5 mile, if I want to be very British), which follows the course of the railway line, that used to run between Finsbury Park and Alexandra Palace. These days it is simply a magical place, with ghost stations, tunnels, graffiti and gigantic trees. I think, it’s the most beautiful example of street art meeting Mother Nature.

Parkland Walk London leghosszabb nemzeti parkja (7.2km, vagy 4.5 mérföld, ha nagyon brit szeretnék lenni), mely egy régi vasútvonal nyomvonalát követi Finsbury Parktól egészen az Alexandra Palace-ig. Varázslatos hely, tele kísértet-megállókkal, alagutakkal, graffitivel és óriás fákkal. Azt hiszem, ez a legszepp példa arra, hogy milyen az utcai művészet találkozása a természettel.

But when we entered the park, the weather was still grey, and the park wasn’t too special either, so I started to play around with Red’s 50mm 1.4 aperture lens, and take a few close-up shots of leaves, because let’s just admit it, leaves are cool…

Mikor a parkba értük, az időjárás még mindig szürke volt, és a látvány sem volt túl különleges, úgyhogy Red egyik objektívével kezdtem kísérletezni (50mm fókusztávolság, 1.4 blendenyílás) és közeli fotókat lőttem random levelekről, mert lássuk be, a levelek jók…

IMG_1141

IMG_1144

I was so preoccupied with admiring the depth of field of my photos, that I didn’t even realize the sudden change of scenery. We were standing next to an abandoned tunnel, full of graffiti, and I could see the light at the end of the tunnel… Ok, I will stop being so deep, I was referring to the sunshine, that decided to make its appearance. although the initial evil plan was to ruin the long weekend. 🙂

Annyira lekötött a fotóim mélységélességének csodálása (miért van ezeknek a fotós fogalmaknak ilyen rettenetes magyar fordítása?), hogy fel se tűnt a hirtelen környezetváltozás. Egy elhagyatott, graffitivel telerajzolt alagút mellett álltunk, és én máris láttam a fényt az alagút végén… Najó, inkább nem leszek nagyon mély, a napsütésre gondoltam, ami úgy döntött, hogy az eredeti gonosz tervek ellenére mégis megjelenik, és nem rontja el teljesen a hosszúhétvégét. 🙂

IMG_1179

IMG_1183

IMG_1188

The disadvantage of carrying a big camera with you is that you actually want to use it, which leads to the situation of being waaaay behind those who don’t have a camera. The advantage is that you see the pictures before them. Hahaha.

Annak is megvan a hátránya, ha az ember egy meglehetősen nagy fényképezőgéppel mászkál, ugyanis nagyon csábítóan hat, és az ember elkezdi használni. Ennek meg ugye az a következménye, hogy nagyon lemarad azokhoz képest, akik csak simán sétálnak. Az előny viszont az, hogy a fotós hamarabb latja a képeket. Hahaha.

11231704_10204067886359900_4692315620675371228_o
(Photo by Red Eye)

Anyway. When we finally found the other half of the group, they were already bouncing around a big tree-house playground and getting excited about geocaching opportunities around the area.

Mikor végre utólértük a csapat másik felét, ők már egy faház-játszótéren ugráltak vidáman és a közelben található geocaching lehetőségeket ecsetelték nagyon lelkesen.

11072814_10204067926920914_7846952656778931674_o
(Photo by Red Eye)

IMG_1208

After enjoying ourselves like kids, we continued our journey

Miután a gyerek-énünk kiélvezte a játszótér nyújtotta lehetőségeket, tovább folytattuk utunkat

IMG_1250

and we discovered this scary giant trying to escape from the captivity of the wall. Poor thing… apparently his other leg got stuck.

és erre az óriásra bukkantunk, aki épp megpróbált kiszabadulni a fal fogságából. Szegény… úgy tűnik, nagyon beszorult a lába.

IMG_1225

We then said hi to the old platforms of a ghost station

Ezek után az egyik szellem megálló régi vágányait üdvözöltük

IMG_1232

found this gorgeous tree

rábukkantunk erre a csodás fára

IMG_1252

and took some more photos, because you can never have enough…

és mégtöbb fotót készítettünk, mert az embernek soha nem lehet elég fotója…

IMG_1295

IMG_1298
(Photo by Will)

It was a very long and tiring walk, so we ended up spending our afternoon in a very British way, having cream tea at a place called High Tea of Highgate. It is the cutest little tea room I’ve ever seen with the most delicious scones I’ve ever tried. Moment of honesty: I planned to take proper photos of the place, the tea and the scones, and dedicate a separate blog post to High Tea of Highgate, but we were so hungry, that it took us only a few moments to devour everything that was in front of us, so I only have one proper shot taken with my phone (good old BC a.k.a ‘Before Canon’ habits). We’ll have to go back.

Mivel ez egy meglehetősen hosszú és fárasztó séta volt, a délutánt – nagyon brit módon – a High Tea of Highgate nevű teázóban töltöttük, mivel megkívántuk a ‘cream tea’-t. (Ez annyit jelent, hogy a tea mellé édes pogácsát, azaz szkonet hoznak vajjal, nagyon sűrű tejszínnel és eper lekvárral. Leírhatatalnul finom.) Parányi, nagyon aranyos teázó volt, a legjobb szkone-al amit eddig kóstoltam. Őszinteségi roham: Úgy terveztem, hogy végigfotózom a helyet meg a teázást, és egy külön bejegyzést szentelek neki, de annyira éhesek voltunk, hogy pillanatok alatt mindent felfaltunk, és egyetlen valamire való fotó készült, az is a telefonommal (régi szép Canon Előtti szokások). Szóval ide vissza kell térmi.

IMG_20150503_153606-2

Oh, and guess what. There was a very cool cat in the neighbour’s garden.

Jaigen és mégvalami. A szomszéd kertben egy nagyon király macskát fedeztünk fel.

IMG_1337

Told ya!

Megmondtam!

Leave a Reply

Required fields are marked *.