Wildlife Spotting: London Zoo Sunset Safari

Ok, so if someone invites me to go anywhere, where I can see some animals, I can’t and won’t say no. This wasn’t any different, when Giulia found out that during the summer months London Zoo organizes an event called Sunset Safari, which means, that on every Friday – after the opening hours – the zoo reopens for the (theoretically) adults, to enjoy some food, (alcoholic) drinks, and wildlife. So we quickly got some tickets, and on a sunny Friday afternoon we went to discover the unknown.

Nos, ha valaki bármilyen okból kifolyólag olyan helyre hív, ahol állatok vannak, arra nem tudok nemet mondani. Nem volt ez másképp akkor sem, mikor Giulia észrevette, hogy az állatkert a nyár folyamán egy Sunset Safari nevű rendezvénysorozattal kedveskedik az állatbarát népeknek. Ez azt jelenti, hogy minden pénteken a zárást követően újra kinyitja kapuit, hogy az – elméletileg – felnőtt látogatókat étellel, (alkoholos) itallal, és állatnézegetési lehetőséggel szórakoztassa. Úgyhogy rögvest billentyűzetet ragadtunk, megvettük a jegyeket, és egy napsütéses péntek délután nekivágtunk a nagy sétának.

To be honest, I don’t really see a big difference between the classic and the late zoo visits. Except from the fact, that you are mainly surrounded by adults, – there are no loud children who push you away from the interesting spots to then hit the glass with full power, – and you can walk around with beer or wine, there was no special event going on, similar to the ones we are already used to during the museum lates. The central area – where the usual restaurant can be found – was full of different kinds of food stalls, so the hungry visitors had a very big choice of meat-based meals, from different countries and cultures. The only vegetarian option we could find was the french fries (or chips), and despite the fact that none of us is a true vegetarian, we agreed, that this is a bit weird. I mean… the fact that you eat animals while you watch animals. Anyway, the organizers wanted to make sure that people don’t get bored while they feed their digestive systems, so a group of staff was walking around in animal costumes, entertaining the crowd.

Őszintén szólva nem sok különbséget látok a hagyományos illetve az esti állatkert látogatás között. Azon túl, hogy ilyenkor tényleg leginkább felnőttek vesznek körül, – és mások ordibáló csemetéi nem lökdösnek félre a legérdekesebb helyekről, hogy utána teljes erejüket bevetve elkezdjék püfölni az üveget, – és sörrel/borral a kézben lehet sétálni, nem botlottunk bele semmi különlegesebb programba. A központi téren, ahol nap közben hagyományos zabálda működik, most különböző sátrak és házikók voltak felállítva, ahol az éhes látogató különböző kultúrák húsos ételeiből választhatott. Egyetlen húsmentes opciót sikerült találni, ami természetesen a sült krumpli volt, és annak ellenére, hogy egyikünk sem igazi vegetáriánus, abban mindannyian egyetértettünk, hogy ez egy kicsit fura. Mármint hogy az ember állatokat eszik, miközben állatokat néz. No de hogy ne teljen unalmasan az az idő sem, mialatt az emberek az emésztőrendszerüket töltik újra, a téren állatoknak öltözött emberek sétáltak meg bohóckodtak.

With my stomach full of chips, a pint of beer in my left hand and my camera in my right hand, we started to explore the zoo, and find everyone who is still awake, and possibly scratchable. The big advantage of visiting the zoo during the evening hours is that most of the animals – after the big snooze during the day – operate very actively. The disadvantage on the other hand – from the amateur photographer perspective – is the same, because they move around a lot, and in the evening low light it is almost impossible to take good shots of them. But we still tried, and managed to have some good results. For example here’s a shot of this very cute little owl, that Will took (I am always jealous of the way he frames his pictures).

Tele gyomorral, egyik kezemben egy korsó sörrel, másikban a fényképezőgéppel nekivágtunk, hogy felfedezzük: kik vannak még ébren ilyenkor, és kit lehet megvakargatni.  Az esti látogatásnak az a nagy előnye, hogy az állatok ilyenkor újult erővel jönnek elő a hosszas napközbeni szunya után, és aktívan tevékenykednek. A hátránya pedig – legalábbis amatőr fotós szemszögből – ugyanez, mivel annyira nyüzsögnek, hogy megfelelő fény hiányában képtelenség normális fotót készíteni róluk. Ennek ellenére kitartóan próbálkoztunk, és lett is néhány egészen jó. Például erről a kedves bagolyról, amit Will fotózott (mindig irigykedem, hogy mennyire jól keretezi a kiszemelt fényképalanyt).

There were a few pretty big pigs, who were walking around on a leash for a while, but by the time I caught up hoping that I will scratch a few pig ears, they had to go ‘home’, and they were peacefully grunting.

Aztán volt néhány termetes disznó, akiket pórázon sétáltattak, de mire utólértem őket annak reményében, hogy malacfület fogok vakargatni, már vissza lettek irányítva a helyükre és békésen röfögtek.

In the petting area the goats had a very strange behaviour. When they weren’t chewing on the leaves, they tried to find a random butt positioned at the appropriate height, and they started to rub their heads into it, while their horn was aggressively jostling the surprised person.

Az állatsimogató részen a kecskék egészen fura viselkedést tanúsítottak: amikor épp nem a leveleket rágták, kiszemelték egy-egy látogató megfelelő magasságban elhelyezkedő fenekét, és a fejüket – vakargatás végett – elkezdték beledörgölni, miközben szarvukkal aggreszíven lökdösték a meglepődött embert.

A bit later we found the meerkats (let’s just admit, everyone loves the meerkats). Some of them were carefully watching

Kicsivel később rábukkantunk a szurikátákra is (lássuk be, a szurikátákat mindenki imádja). Voltak akik őrködtek

while others were digging very diligently

mialatt a többiek szorgosan ástak

planning the big escape. (‘Goodness, this wall is so high…’)

és a nagy szökést fontolgatták. (‘Basszus, de magas ez a fal…’)

There was another interesting creature (usually my knowledge is pretty big, when it comes to animals, but in this case I have absolutely no idea what it was, so if anyone knows, please wave), who was almost as interested in the external areas, as the meerkats. (For some reason the autocorrect keeps telling me it’s not meerkats, it’s marketeers, haha)

Volt egy másik érdekes jószág is (általában eléggé tisztában vagyok az állatfajokkal, de erről tényleg fogalmam sincs micsoda, szóval ha valaki tudja, szóljon), amelyik szintén nagyon kíváncsian kacsingatott kifele.

Will managed to convince me to enter the butterfly house, although I initially didn’t want to, because – believe it or not – I’m not the biggest fan of them. But I quickly realised, they will actually stay still, and I will be able to take a few nice shots. By the time I left the butterfly house, I knew I need a macro lens. Like… now.

Közben Will nagy nehezen rávett, hogy menjünk be a lepkeházba, amit eleinte nagyon nem akartam, mert ha hiszitek ha nem, nem én vagyok a legnagyobb rajongójuk. De aztán hamar rájöttem, hogy ezek legalább nyugton ülnek, és legalább kényelmesen lehet fotózni. Természetesen úgy jöttem ki a lepkeházból, hogy megállapítottam, nekem biza kell egy makró lencse. Lehetőleg azonnal.

In the exotic animal house we met a few – still mainly featherless, but very curious – parrot kids

Az egzotikus állatok házában találkoztunk néhány – tollakkal még nem nagyon rendelkező, de annál inkább kíváncsi – papagáj gyerekkel

and the very popular, friendly little monkeys.

és nagy népszerűségnek örvendő, barátságos makival.

Next to the pond the pelicans were already getting ready for a good night sleep,

A víz közelében a pelikánok már a lefekvéshez készülődtek,

while this lonely penguin couldn’t decide whether to stay

ez a magányos pingvin pedig nem tudta eldönteni, hogy maradjon-e

or rather go.

vagy inkább menjen.

Haha, I tricked you! This is not the same penguin! 🙂

Haha, becsaptalak! Ez nem is ugyanaz a pingvin! 🙂

Around 10 o’clock we finally reached the giraffe area. They agreed to pose for one last time,

Este 10 felé érkeztünk el a zsiráfokhoz, akik még pózoltak egy utolsót a látogatóknak,

before going inside their house.

Giraffe 1: ‘Come on guys! We need to get up early tomorrow, and we all need the 8 hour beauty sleep!’

majd elindultak befelé a házba.

Zsiráf 1: ‘Gyertek be! Holnap korán kell kelni, és szükségünk van a 8 óra ránctalanító alvásra!’

Giraffe 2: ‘Ok ok, coming…’

Zsiráf 2: ‘Jól van na, jövünk már…’

In the end the whole zoo went to sleep.

Végül az egész állatkert nyugovóra tért.

If you would like to read more about wildlife spotting possibilities in London, make sure you check out my blog post about the peacocks in Holland Park.

Ha érdekelnek további állatvilág-leséssel kapcsolatos lehetőségek Londonban, katt a pávás bejegyzésemre.