Countries,  England,  Nature,  Photography,  Travel,  Wildlife

Exploring the Peak District: The Roaches

IMG_4855

On a long-awaited July weekend Will, Mikey, Sigga and I travelled to Manchester to visit Elena. Since all of us are big nature lovers, Elena decided to show us one of her favourite spots in the Peak District: The Roaches. The name comes from the French Les Roches – just because someone wanted to appear very refined -, which (who would have guessed?) means The Rocks, and it refers to the spectacular rocky ridge at 505m above sea level, very popular with rock climbers and hikers.

Egy várva-várt júliusi hétvégén Will, Mikey, Sigga meg én meglátogattuk Elenát Manchesterben. Mivel mindannyian imádjuk a természetet, Elena úgy döntött, hogy megmutatja nekünk az egyik kedvenc helyét a Peak Districtben, amit úgy hívnak hogy The Roaches. Ez a név a francia Les Roches-ből jön – mert valaki borzalmasan előkelő akart lenni -, és arra akar utalni, hogy A Kövek. És azért A Kövek, mert a hely jellegzetessége egy 505m magas, gyünyörűséges kőgerinc, ami a sziklamászók és a természetjárók paradicsoma.

We parked the car pretty far from The Rocks, so we had the chance to explore the area. If you can guess what kind of animal shows up first on the English countryside, you’re my guest for a beer. So? 🙂

Mi A Kövektől meglehetősen messze parkoltunk le, így volt időnk felfedezni a környéket. Aki kitalálja, hogy mi a legelső állat, ami az angol vidéken szembejön az emberrel, azt meghívom egy sörre. Nos? 🙂

The sheep, of course. Not one, not two, but loooads, and they are ridiculously funny creatures! Just look.

Hát természetesen a birka. Nem is egy, nem is kettő, és ki gondolná, hogy borzasztó vicces jószágok? Nézzétek.

IMG_4779

IMG_4799

IMG_4838

Will wanted to say hello to them, but they didn’t really appreciate his presence, so they decided to run away.

Will barátkozni szeretett volna velük, de a birkák nem értékelték a jelenlétét, így hát elszaladtak.

IMG_4885

It’s important to mention that 4 people out of 5 in our little group were armed with serious cameras.

Fontos megjegyezni, hogy kis csapatunk öt tagja közül négy ember fényképezőgéppel volt felfegyverkezve.

Elena:

IMG_4792

Will:

IMG_4871

Mikey:

IMG_4782

Sigga didn’t really take photos, but she decided to make a flower wreath instead,

Sigga nem fotózott, hanem úgy döntött, hogy virágkoszorú készítésbe kezd,

IMG_4808

which was finished within a few moments.

ami pillanatokon belül készen is lett.

15
(Photo by Mikey)

I was never able to make a proper flower wreath, and it looks like Elena felt the same, because this was the result of the creative activity:

Én soha nem tudtam rendes koszorút készíteni, és úgy tűnik ezzel Elena is így lehetett, mert a tevékenységnek ez a lett az eredménye:

21
(Photo by Mikey)

After a while we found a few very scared and at the same time very curious little calves.

Tovább sétálva néhány nagyon félős, ugyanakkor borzasztóan kíváncsi bocira bukkantunk.

IMG_4806

They wouldn’t let us too close, but they were extremely interested in our cameras.

Nem engedtek közel magukhoz, de a fényképezőgépek nagyon érdekelték őket.

IMG_4815

In the meanwhile I was experimenting with taking plant- and macro-photos. Whenever this happens, I always decide that it’s time for me to buy a proper macro lens, and at least 3 other ones, but when I end up checking out the prices, the lens shopping project – for some strange reason – always gets delayed. But one day… 🙂

Közben én növényzet és makrófotózással is kísérleteztem egy kicsit. Ilyenkor mindig eldöntöm, hogy mostmár tényleg veszek egy rendes makró objektívet, meg még legalább 3 másfélét, aztán hazaérve szembesülök az árakkal, és szegény objektívvásárlós projekt – valami fura okból kifolyólag – végül mindig el lesz halasztva. No de majd egyszer tényleg… 🙂

IMG_4780

IMG_4796

IMG_4833

IMG_4888

IMG_4895

Close to The Rocks we found a lonely bench you can see on the picture below. Perhaps not everyone appreciates (or understands) English humour, but in my opinion it’s genius.

A Kövek közelében az alábbi képen látható magányos padra bukkantunk. Lehet, hogy nem mindenki értékeli (vagy érti) az angol humort, de szertintem zseniális.

The next section is about my ridiculous attempt to act like a poet, and I try to translate the bench-poem to Hungarian, while keeping the rhymes. 🙂

Nem vagyok nagy poéta, úgyhogy megpróbáltam egy egyszerű magyar fordítást idekanyarítani:

“Gyere hát, és ülj le erre a padra
Büdös lábaidat szabadon hagyva
Miközben a térképedet nézed
A szél miatt kalapod magadra hagy téged.”

Vagy valami ilyesmi. 🙂 De ha valaki jobbat tud, írja meg bátran egy hozzászólásban.

IMG_4881

Very soon we reached The Rocks. The weather wasn’t too sunny, so there were not so many rock climbers out there, trying to increase their adrenaline level and shoulder muscles. I know that trying extreme sports out – such as rock climbing – would make my blood run cold, and I am not alone with this, so we chose the safe walk-path to reach the top.

Rövidesen megpillantottuk A Köveket. Az időjárás nem volt a legnaposabb, így nem sok sziklamászó próbálta aznap növelni az adrenalinszintjét meg a karizmait. Én mindenesetre nyuszi vagyok az ilyen extrém sportokhoz, és ezzel nem vagyok egyedül, úgyhogy a lankás, lépcsős részen közelítettük meg a csúcsot.

IMG_4877

Before the climbing activity we decided to rest for a moment, and Will applied the famous Titanic pose in order to cool down.

A kövek tövében megpihentünk kicsit, és Will Titanic pózban próbálta optimálisan leadni a hőt.

IMG_4848

From the top of the rocks the view was breathtaking.

Végül felmásztunk, és a kilátás lélegzetelállító volt.

IMG_4831

I think, I’m not a Capricorn in vain, because I ended up jumping around on the rocks, not caring about the abyss under me. Elena and Will followed my example.

Nem hiába vagyok bak csillagjegyű, mert azonnal a kövek tetején ugráltam, nem törődve az alattunk tátongó mélységgel, Elena és Will pedig követték a példámat.

IMG_4869

During this long walk our level of hunger just increased and increased. On the picture below you can see our tactical discussion about trying to decide, in which country-pub will we refill our energy stock.

A hosszú séta során nagyon megéheztünk, úgyhogy az alábbi képen már a taktikai megbeszélést lehet látni, amint azt próbáljuk eldönteni, hogy melyik vidéki kocsmában töltjük fel újra az energiaraktárainkat.

IMG_4854

We didn’t take more photos of the rest of the day. I think this is the perfect example of being so hungry, that when the lunch/dinner (lunner?) finally arrives, no one spends half an hour trying to take the perfect Instagram photo. The food gets eaten right away. After the feast we got back to the car, drove home, bought some beer for later, spent the evening in a pleasant atmosphere recalling the funny moments of the day, and finally – being happy and tired – went to bed. 🙂

A további eseményekről nem készült fotó. Azt hiszem ez a nap volt az élő példája annak, hogy lehet valaki annyira éhes, hogy amikor kihozzák az ebédet/vacsorát (nem is tudom mi volt ez… ecsora leginkább), nem tölt el fél órát a tökéletes Instagram fotó elkészítésével, hanem csak úgy simán megeszi. Majd autóba ül, hazamegy, út közben sört vesz estére, majd kellemes hangulatban felidézi a nap vicces eseményeit, végül pedig jókedvűen – és fáradtan – lefekszik aludni. 🙂

One Comment

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.