Channel Islands,  Countries,  Nature,  Photography,  Seaside,  Travel

The Jersey Experience: Lazy Day on the Seaside

IMG_5350

The initial plan was to visit Jersey in one day. Early morning flight, we get there right before the Durrell Wildlife Park opening time, spend the day wandering around, and fly back to London in the evening. Luckily, I have a much more experienced sister (/me bowing humbly), who suggested to stay one more day and look around a little bit, because Jersey must be a very cool place. So we stayed. The next morning – after a long and relaxing sleep, but still with numb feet – we were analysing the map in order to decide where to go. After having a short argument, and involving the other guests also having breakfast into the discussion, we decided to go to a village called Gorey on the eastern side of the island, because there we could find both a castle and a sandy beach, and let’s be honest, we didn’t really need anything else.

Eredetileg Jerseyt egynaposra terveztem. Kora reggel repülő, állatkert nyitásra pont odaérünk, bebarangoljuk, majd záráskor visszabuszozunk a reptérre, és hazajövünk. Szerencsére van egy nálam több élettapasztalattal rendelkező nővérem (/me szerényen hajlong), aki csöndben megjegyezte, hogy szerinte Jersey biztos jó hely, maradjunk még egy napot, és nézzünk körül. Hát maradtunk. Így aztán másnap reggel – zsibbadt lábakkal, de egyébként kipihenten – a reggelinél ülve a térképet nézegettük, és megpróbáltuk eldönteni hova tovább. Rövid vita, illetve a konyhában tartózkodó helyi erők bevonása után végül úgy döntöttünk, hogy a sziget keleti oldalán elhelyezkedő Gorey falu a nyerő, mivel van ott egy kastély, illetve homokos tengerpart, és hát ennél több nem is kell. 🙂

It happened several times in my life on many different islands that I got frustrated by the fact that the last ferry back was at 7pm – just when I found 213 things to see on the single day allocated for the trip. Thus I wanted to avoid the sad run after the carrot when going to Jersey. Nevertheless, it was a serious dilemma what to choose from the remaining 212 items on the next day. Thanks to the previous day’s terrific coastal view I knew one thing: I want to step into the sea. So at least the direction was clear: heading towards the coast rather than to the inner areas of the island.

Életem során akadt néhány sziget, ahol a guta majd megütött, amikor kiderült, hogy az utolsó komp este 7-kor megy vissza, addigra viszont találtam 213 megnéznivalót, így Jerseyvel kapcsolatban nem akartam így szimatolni a mézesmadzag után. Ezzel együtt komoly dilemma volt, hogy mere fussunk szanaszét a többi 212-re másnap reggel, de az előző napi tengerparti látvány miatt borzasztóan vágytam belepacskolni a tengerbe, szóval annyit legalább tudtam, hogy inkább part irányba menjünk, mint befelé.

As I am very much impressed by the need of dedicated team-work in the Anglo-Saxon culture, during breakfast we offered the chance to all the guests in the hostel to understand, consult, talk and advise us on what they would do in our place. They gladly helped us so we ended up having to choose a seaside place from a big list of ‘very lovely’ and ‘quite nice’ ones.

Angolszász kultúrákban mindig elbűvöl a lelkes csapatmunka iránti igényük, szóval két vajas pirítós közt a panzió minden vendégének alkalmat adtunk tanakodni a mosogató fölött, elmesélni a saját nyaralásukat, beleélni magukat a mi helyzetünkbe és tanácsot adni, hogy a helyünkben mit tennének. Ők ezt boldogan meg is tették, mi pedig a “very lovelyk” és “quite nice”-ok erdejéből, választottunk egy parti helyszínt.

Jersey has a serious bus network, but these buses don’t come every 5 minutes, so if one wants to get from point A to point B, a plan is needed. This is the map:

Jersey komoly buszhálózattal rendelkezik, viszont ezek a buszok nem járnak 5percenként, így ha az ember el szeretne jutni Aból Bbe, ahhoz biza csataterv szükséges. Íme a térkép:

liberty bus

After breakfast we jumped on the bus number 13 to get to Gorey pier.

Reggeli után felpattantunk a 13as buszra, és ledöcögtünk a Gorey kikötőhöz.

IMG_5330

At this point we had to decide whether we climb the Mont Orgueil castle, or we choose to enjoy the beach instead. Because Tita was more attracted by the sand than by the prospect of a good butt workout, we started walking towards the beach. In the meanwhile I kept thinking that if someone would show me pictures of this place without telling me the exact location on the map, I would say that this is a little Mediterranean town, but definitely not a place on an island right below England. Am I right?

Ekkor felmerült a kérdés, hogy felmászunk-e a várba, vagy inkább a tengerpart felé vesszük az irányt. Mivel Titát jobban vonzotta a homok, mint egy jó kis fenékedzés lehetősége, elindultunk a part felé. Közben én végig azon agyaltam, hogy ha valaki fotókat mutatna nekem erről a helyről, anélkül hogy megmondaná merre található a térképen, én leginkább valami mediterrán városkára tippelnék, de semmiképp sem egy szigetre közvetlenül Anglia alatt. Nincs igazam?

Those more experienced travelers who are very familiar with the French style, became very excited: ‘This is just like Saint-Tropez!’ and I willingly believed them. The only disturbing thing was the fact that we didn’t bring our swimsuits with us – which usually does not seem a failure taking into account the average English summer. However, during the previous day I started noticing something unusual, and I even mentioned it to Csilla: ‘look, these people here are suspiciously suntanned!’. Next day the weather revealed the real reason of the tan, which wasn’t the fact that the local drugstores ran out of the lighter foundation shades.

Tapasztaltabb utazók, akik a francia stílusról is többet tudnak, felkiáltottak mellettem, hogy “Ez pont olyan, mint Saint-Tropez!” én pedig készségesen elhittem. Egy dolog bántott csupán: nem hoztunk fürdőruhát, ami az angol nyár ismeretében eleinte nem tűnt mulasztásnak. Előző nap ugyan minden szemerkélő eső ellenére feltűnt, és mondtam is Csillának, hogy “Némá, ezek itt gyanúsan napbarnítottak!” A parton pedig másnap olyan idő várt, ami teljesen egyértelművé tette, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az illatszerboltokban elfogyott a világos színű alapozó.

IMG_5337

IMG_5349

Of course we didn’t only take pictures of the environment, but also of each other,

Természetesen nem csak a környezetet fotóztuk szorgalmasan, hanem egymást,

IMG_5339

DSC00168 (Photo by Tita)

and – in the name of art – of strangers.

illetve – a művészet nevében – idegeneket is.

My sister recently purchased the cannon-like device (wow I realised the connection with the name of the brand just now!) and threw herself into the world of apertures and shutter speeds. As a result we can say, this is the most decent picture about this new and very particular type of physical training she does. On one hand it contains some crawling and squatting exercises, on the other hand concentration varies with bursting battle cries.

A húgom nemrég szerezte be az ágyúszerű eszközt és vetette bele magát a rekeszek és záridők örömeibe. Ennek köszönhetően ez a legszolidabb fotó erről az új és különös testedzési formáról, amit gyakorol. Vannak benne egyrészt hasonkúszós és guggolós gyakorlatok, másrészt koncentráció váltakozik harci kiáltásokkal.

IMG_5358-2

When we got to the beach, we found a less wet spot and sat down. After relaxing for like half an hour, listening to the sea roar sounds, our inner child woke up, and we started to collect stones and shells. In the meanwhile we tried to understand the life philosophy of hundreds of sea-worms digging themselves out from the wet sand. They looked like they are seeking death, because soon a fisherman appeared and started collecting them into a bucket.

A tengerpartra érve kiszemeltünk egy kevésbé nedves homokos területet és letelepedtünk. Fél óra heverészés és tengermorajlás hallgatás után mindkettőnkben felszínre tört a gyerek, és nekifogtunk köveket és kagylókat gyűjteni. Közben néha rácsodálkoztunk a nedves homokból magukat kiásó kukacokra, akik valószínűleg a vesztüket keresték, ugyanis nem sokkal később égy halász bácsi bukkant fel vödörrel a kezében, és elkezdte begyűjteni őket.

We have done the above mentioned activity wearing rolled-up jeans and T-shirt, and my neck got sun-burnt very badly. The fact that I just started to use my brand new camera and my sister – who owns a much more advanced and expensive one – paid an unreasonable amount of attention to it, wasn’t too good to my red neck either. She regularity shouted: ‘Gimmethatforamoment Ijusttakeapic’ and pulled the device towards herself, while the strap was still on my neck. If we would have stayed longer there, I undoubtedly end up as a giraffe with a gently sloping neck.

A fent említett gondatlanság következtében, tettük ezt pólóban és feltűrt farmerban. A nyakam pirosra égett. Az se tett neki nagyon jót, hogy az előző napon vett fényképezőgépet Jerseyn kezdtem el használni, és a tesómnak hiába van sokkal nagyobb, drágább, okosabb és hűdeszuperebb, mégis intenzív figyelmet fordított az enyémre, ilyen “Accsakide fotózzakegyet!”kiáltásokkal, ami együtt járt a nyakamban lógó apparát oldalra rántásával. Én meg, ha tovább maradunk, minden bizonnyal (enyhén ferde nyakú) zsiráfként végzem.

IMG_5383

IMG_5375

IMG_5377

I came up with the amazing idea of collecting enough white shells in order to write our names into the sand – I’m pretty sure I watched too many romantic movies -. No one would think that collecting the amount of shells needed for this project is not that easy. Well, it took us quite a while. I started making the masterpiece, but I couldn’t form same-size letters, so Tita took the task over.

Ekkor az a zseniális ötletem támadt – valószínűleg túl sok romantikus filmet néztem -, hogy gyűjtsünk össze megfelelő mennyiségű fehér kagylót, és rakjuk ki a nevünket. Ki gondolná, hogy ennyi kagylót hirtelen összeszedni nem is triviális. Keresgéltünk egy ideig, mire összegyűlt egy valamire való adag. Elkezdtem kirakni a neveinket, de nem tudtam szabályos betűket alkotni, így Tita átvette a feladatot.

Appearances can be deceiving, I am not doing that! You can see that my pants are on!

Nem, a látszat csal, nem _azt_ csinálom. Látjátok, a nadrág is rajtam van!

IMG_5399

Here you can see a similar picture of Csilla. And no, she’s not doing that either! It’s only a demonstration of her strong thigh muscles.

Cserébe itt egy hasonló kép Csilláról 🙂 és nem-nem, ő sem 🙂 csak a combizmai erősek.

en
(Photo by Tita)

This is the result. Can you see all the worms around the shells? 🙂

Ez lett a végeredmény. Látjátok a sok kukacot a kagylók körül? 🙂

IMG_5408

By the time we stopped playing with the shells, the sea completely disappeared, and the view of the boats lying on their sides made me feel sad. I don’t remember any other place I visited where the low tide is this spectacular, but I find it quite funny, that if people own a boat and they want to use it, they will need to plan ahead both the leaving and arriving times. Also, if you go for a swim, you have to be fast enough to catch up with the sea.

Mire készen lett a mű, a tenger teljesen eltűnt, a kikötőben állomásozó hajók pedig bánatosan eldőltek. Nem emlékszem hogy láttam-e valaha még egy ilyen helyet, ahol a tenger ennyire látványosan elvonul apály idején, viszont meglehetősen szórakoztatónak tartom, hogy ha az ember hajóval rendelkezik és netán használná is, nem lehet csak úgy belepattanni, és elzúzni. Előre ki kell agyalni mind a távozás, mind pedig az érkezés idejét. Valamint, ha az ember bemegy fürdeni, elég gyorsan úszni ahhoz, hogy utolérje a tengert.

obol1
(Photo by Tita)

obol2
(Photo by Tita)

IMG_5384

When the water has gone, these things began to fizz loudly:

A víz visszavonulása után ezek a dolgok hangosan bugyborogni kezdtek:

IMG_5444

IMG_5442

moszat
(Photo by Tita)

Collecting shells and taking photos of worms and crabs is a tough job, and hunger kicked in very soon. We managed to have a quick lunch on the terrace of a local cafe before a big rain came and made sure we remember that we are not that far from England. Being wet and happy, we took the bus back to the Durrell Hostel to pick up our luggage, and instead of the traditional Liberty bus we chose the Durrell bus to get to Saint Helier, the capital of the island.

Mivel fárasztó dolog kagylókat gyűjtögetni, illetve rákokat és kukacokat fotózni, alaposan megéheztünk. Még sikerült egy helyi kávézó teraszán megebédelni, mielőtt az eső istenesen elvert minket. Ezen a ponton megnyugodtam, hogy mégsem vagyunk annyira messze Angliától. Boldogan és vizesen visszabuszoztunk a Durrell Hostelbe, hogy begyűjtsük a csomagjainkat, majd úgy döntöttünk, hogy a hagyományos Liberty busz helyett a Durrell busszal jutunk el a fővárosba, Saint Helier-be.

Important warning to the inexperienced traveler: Do not eat monk-fish medals in a restaurant! If you want the dish with the best price/value ratio, follow Csilla’s choice, otherwise you will need to steal at least one sip from her ale.

Fontos intés a tapasztalatlan utazóhoz: Ne egyetek monkfish érméket vendéglőben! Ha a legjobb ár/érték arányú cuccot akarjátok enni-inni, válasszátok ugyanazt, amit Csilla kér, különben a vége az, hogy minimum bele kell innotok a sörébe!

5

6

Even though it looks like a usual bus from the outside, they went a little crazy with the interior design. The floor is covered by artificial grass, and there are plastic plants and plush toys everywhere. There is a massive plush monkey sitting on the first seat, making sure that all the passengers are safe and smiling on all the selfies.

Ami kívülről többé-kevésbé hagyományos busznak néz ki, az odabent tele van mű-növényzettel, és plüssállatokkal. Az első ülésen egy hatalmas majom vigyáz az utasok épségére, illetve türelmesen mosolyog minden szelfin.

IMG_20150718_164053

denever
(Photo by Tita)

4

Meanwhile I found a photo I took during the bus ride, which shows the uniqueness of the Jersey roads, and makes people understand why is it so difficult to jump anywhere if an enthusiastic driver shows up.

Közben találtam egy fotót, ami buszozás közben készült, és tökéletesen illusztrálja a jersey-i utakat, illetve azt, hogy miért bonyolult az oldalravetődés lelkes autósok esetén.

IMG_20150718_164731

In Saint-Helier everything is named Liberty, which reminds me of Boston but with less tea. This is the central square:

Saint-Helierben minden Liberty, ebből a szempontból Bostonra emlékeztet, csak kevesebb a tea. Ez itt a főtér.

foter
(Photo by Tita)

And it seems like everyone has at least one boat. This is the equivalent of an average metropolitan parking lot, right?

És úgy tűnik, hajója mindenkinek van. Ez kb egy átlagos nagyvárosi parkolónak felel meg, nem?

hajo
(Photo by Tita)

In Saint Helier we had to take yet another bus, which – as a goodbye gift – took us around half of the island before arriving to the airport. This way we could have a sneak peek of many interesting things, such as lavender fields or peacock and cow farms, and we realised that two days are not enough for Jersey. It needs at least a week. This feeling was reinforced by the fact that we didn’t actually pet any famous Jersey cows. And we did not pet this one either:

Saint Helierben egy újabb buszra ültünk, ami – búcsúzásképp – körbevitt minket a fél szigeten mielőtt kirakott volna a reptéren. Út közben mindenféle csoda dolgot sikerült meglesni – levendulamező, pávafarm, tehénfarm, stb. – és azzal szembesültünk, hogy Jerseyhez nem elég két nap. Ide legalább egy hétre kell jönni. Ezt az érzést később az is megerősítette, hogy a sok élményből kimaradt a tehénsimogatás. És még ezt se simogattuk meg:

teheny
(Photo by Tita)

So… we will come back one day. 🙂

Egyszóval, visszatérünk mi még. 🙂

I can’t stop admiring the optimism of the young generation. Maybe because there are so many places already, where I have never returned. But let’s just say I’d love to.

Nem győzöm csodálni az ifjúság optimizmusát, biztos mert egy csomó hely van már, ahova nem tértem vissza, holott. De maradjunk annyiban, szeretnék.

If you are interested to read about our adventures on the previous day, click HERE.

Az előző nap kalandjairól ITT olvashattok.

5 Comments

  • Avatar

    Irma

    Hát csajok, ez isteni két nap lehetett. Bevallom sárga vagyok rendesen az irigységtől. Egyrészt a Durrell park miatt, másrészt a sziget miatt ahol valszeg szénné fotóztam volna magam. 😀 Azért nagyon jó volt olvasni és persze a szép (koprodukciós) képeket nézegetni közben. Egy kicsit ott voltam veletek. 🙂

    • Avatar

      Csilla

      Hehe, valoban istenkiray volt! Mondjuk epp a minap neztem vissza a kepeimet es fakadtam majdnem sirva, mert igy hogy mar kicsit jobban konyitok a fotozashoz, technikailag kegyetlen rossznak tartom oket. De hat ez a dolog szepsege! Valoszinuleg egy ev mulva is igy leszek a mostaniakkal. :))

      Orulok egyebkent, hogy tetszett! Egyszer mindenkepp latogass el oda. 🙂

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.