The Dream Day of a Downton Fan

Despite the fact that I am a serious castle maniac, I wasn’t aware of the existence of Highclere Castle for a very long time. Then, a few years ago I discovered this show entitled Downton Abbey, and I managed to become such an addict, that I could sit there all night long, watching a complete season – one episode after the other -, after which the usual withdrawal symptoms were torturing me for days.

Annak ellenére, hogy határozottan kastély- és vármániás vagyok, a Highclere kastély teljesen elkerülte a figyelmemet. Aztán pár évvel ezelőtt szembejött a Downton Abbey című filmsorozat, amire sikerült olyan szinten rákattannom, hogy képes voltam egy egész évadot egyhuzamban végignézni, majd napokig tartó elvonási tüneteim voltak.

I was the one who got the Downton Abbey DVD ages ago, ok… maybe 5 years ago, if I remember correctly. When I started watching it, and became super excited about the story and the characters, I remember my sister getting off my bed with a grumpy face, saying: ‘This is horrible. I would die if I would have to live such a boring life!’ and she disappeared in her room. After a while, when I was exploring the world, and I might have been somewhere around Highclere, on the other side of Berkshire, she was messaging me saying that omg, omg… she watched the first season, things have changed radically, and this is how she feels now:

A Downton Abbeyt én kaptam meg DVDn régestelen rég, még a kurtafarkú malac előtti időkben, talán 5 évvel ezelőtt. Amikor elkezdtem nézni és épp belelkesedtem, arra emlékszem, hogy a húgom morcos arcot vágva lefordult az ágyamról és közölte: “Ez borzalmas. Ilyen unalmas életet élni, én belehalnék, ha nekem kellene!” és elvonult a saját szobájába. Utána eltelt kis idő, már nem tudom, hol járhattam, talán Highclere közelében Berkshire túlfelében, mindenesetre már csak írta, vagy skypolta felém, hogy jajjj jajj megnézte az első évadot, a dolgok gyökeresen megváltoztak és most így érez:

The consequence of this (even if it only happened a few years later) was, that she wanted to visit the filming location.

Innen ugye egyenes út vezet (ha pár évig elhúzódó is) oda, hogy el akarjon menni a forgatás helyszínére.

Highclere Castle isn’t just the main filming location of Downton Abbey. Besides the fact, that it appears in several movies and shows, such as the famous Jeeves and Wooster, where we can see Dr. House – I mean Hugh Laurie – being very young and enchanting, Highclere Castle belongs to the Carnarvon family for the past 300 years, and currently it is the home of the 8th Earl and Countess of Carnarvon. In 1842 the castle was significantly redesigned based on the plans of Sir Charles Barry. He was the main architect of the Houses of Parliament in London, and I find the similarities between the two building quite fascinating.

A Highclere kastély nem csak a Downton Abbey sorozat fő helyszíne. Amellett hogy sok más filmben illetve sorozatban bukkan fel, mint például a híres Jeeves and Wooster-ben, ahol a közkedvelt Dr. House-t – azaz Hugh Laurie-t – láthatjuk ropogósan és fiatalon, a Highclere kastély 300 éve a Carnarvon család tulajdona, jelenleg pedig a 8. Carnarvon gróf és grófnő családjának otthona. A kastélyt 1842ben Sir Charles Barry tervei alapján jelentősen átépítették. Ebben az a nagyon érdekes, hogy Sir Charles Barry tervezte a londoni Országházat is, és szerintem nagyon sok hasonlóság fedezhető fel a két épület között.

The castle is alive, real people live here and take very good care of it. It is also a very popular and beloved filming location. Additionally, it is available for the extremely rich to hire it for massive events and weddings. Because of all the above mentioned reasons the official visiting times are very rare and unique. Usually it is open for the curious general public twice a year for only a few weeks. The general public is curious indeed, because all the available time slots become fully booked within the blink of an eye. For some strange reason, around February I had this urge to check the availability (again), and I found newly added and still free slots for July and August. I seized the opportunity and I quickly bought 4 tickets, after which I told my sister, that she is going to visit me in London. 🙂 The other two tickets were for Zsolt and Enikő, because Zsolt was the one who first drew our attention to the series, and I thought they must be curious as well.

Mivel a kastély él, igazi, hús-vér emberek laknak benne, vigyáznak rá, ugyanakkor különböző filmek helyszínéül szolgál, és mindemellett a borzasztóan gazdag réteg kibérelheti nagyszabású rendezvények és esküvők lebonyolítására, nem csoda, hogy nagyon ritkán látogatható. Általában évente kétszer pár héten át megnyitják a kíváncsi jónép számára. A jónép pedig valóban roppant kíváncsi és lelkes, ugyanis az összes befoglalható időpont pillanatok alatt be is lesz foglalva. Biztosan valami isteni sugallat hatására kereshettem rá február környékén a látogatási időpontokra, és vettem észre, hogy vannak újabb szabad időpontok júliusban és augusztusban. Szemrebbenés nélkül rávetettem magam a lehetőségre, és vettem gyorsan 4 jegyet, majd finoman közöltem tesómmal, hogy júliusban jön Londonba. 🙂 A másik két jegyet Zsoltnak és Enikőnek tartogattam, ugyanis Zsolt volt az, aki először felhívta a figyelmünket erre a sorozatra, így biztos voltam benne, hogy ők is nagyon kíváncsiak.

It was a strange feeling to drive along the road that’s very well known by every Downton fan, waiting with bated breath to reach the last trees, and – after one more turn – finally catching a glimpse of the castle. An no. There was no black Rolls Royce waiting patiently at the entrance, but there was a temporary parking lot full of modern cars instead. The staff didn’t seem to make any effort in taking us to our fancy suite, they were only interested in checking our tickets. There was no sign of the majestic Lady Mary or Lady Edith walking around on the walkways either. I could only see usual people wearing jeans, trying to take the perfect castle-selfie.

Egészen érdekes érzés végigvezetni a sorozatból már jól ismert úton, és visszatartott lélegzettel várni, ahogy az autó eléri az utolsó fákat, majd egy hirtelen kanyar után hirtelen felbukkan a kastély. És hát nem. A kastély bejárata előtt nem a jól megszokott fekete Rolls Royce áll, hanem egy egész parkolónyi modern autó. A személyzet – ahelyett hogy sorfalat alkotva üdvözölne és elkísérne a lakosztályunkba – szigorúan ellenőrzi a jegyeinket, a sétányokon pedig a méltóságteljesen sétálgató Lady Mary-k és Lady Edith-ek helyett farmeros emberek próbálják összehozni a tökéletes szelfit.

Because the big, grey clouds tried to threaten us with the possibility of an abundant rain, we decided to explore the park first. It felt logical to save the covered areas for later. The first hour spent in the park was mainly about exercising.

Mivel kicsit lógott az eső lába, úgy döntöttünk, hogy először a kastélyparkot fedezzük fel, és ha netán elkezdenék dézsából önteni, akkor behúzódunk a kastélyba. A felfedezés első órája leginkább abból állt, hogy edzettünk.

Squats:

Guggolás:

Pushups:

Fekvőtámasz:

The result wasn’t just a more toned body, but also consisted of a few pretty cool shots:

Az eredmény nem csak az erősebb izomzat és tónusosabb test, hanem néhány egészen jó fotó:

After getting bored of the sport activities, we decided to explore the gardens. Despite the fact that the position of all the different plants followed a nice pattern, and it looked like something that was very carefully planned, everything looked very wild and overgrown, and I found this very cool. Every single flower seemed to feel super strong and happy.

Miután meguntuk a sporttevékenységet, tovább sétáltunk a kertek felé. A növényzet elhelyezése szabályos, és látható hogy sok tervezést igényelt, ennek ellenére erőteljesen növekszik, és egészen vadregényes hatást kelt. Látszik minden szál virágon, hogy rettenetesen jól érzi magát.

By the time we got back to the castle, we couldn’t feel our feet anymore. Because we weren’t allowed to take photos inside, I took one more at the entrance. (I absolutely love the sun-flare pictures)

Már tövig lejártuk a lábunkat, mire visszasétáltunk a kastélyhoz. Bent nem lehetett fotózni, úgyhogy a bejáratnál még gyorsan kiéltem magam. (Rettenetesen imádom a napsugaras fotókat)

I was very surprised to see that the castle (except from the Carnarvon family photos all over the rooms) looks exactly like in the show: the library, the drawing room, the dining room, the bedrooms, the big staircase, the lobby… everything. What I found very strange was the fact that all the locations were much smaller than how I imagined them to be. This might be because when the camera shows a room during a specific scene, the viewer’s imagination adds much more to it. In reality the size of the rooms is exactly what you see on the frame.

Legnagyobb meglepetésemre a kastély belseje (a személyes családi képeket leszámítva) tökéletesen úgy nézett ki mint a sorozatban: a könyvtárszoba, a társalgó, az ebédlő, a hálószobák, a nagy lépcső és az előtér… minden. Azt viszont egészen furcsállottam, hogy minden sokkal kisebb, mint képzeltem. Talán azért, mert amit a kamera a helyszínből megmutat egy-egy jelenet során, ahhoz a néző még hozzáképzel valamennyit, míg a valóságban tényleg csak az van ott, ami a képkockán is látszik.

I had this ‘everything is smaller’ feeling as well, but I think this must be due to the Eastern-European eye structure we both have. Most of the visitors were ecstatic Americans, screaming ‘Ooooh-My-Good-Ness’ all the time, so loudly that we couldn’t even hear each other, and I started to understand the reason behind the way Wodehouse chose to describe his American characters, as well as the complexity of the property-deal stories in his books.

A “minden sokkal kisebb” élmény nekem is megvolt, bár arra jutottam, ez valami keleteurópai szemfelépítés lehet, ugyanis a látogatók jó része amerikai volt, akik belépéstől kezdve úgy sikoltozták szemfelakadva az “Oooh-My-Good-Ness!” kiáltásokat, hogy alig hallottuk egymást és egyből rájöttem, mi a valóságalapja a Wodehouse regények amerikai karaktereinek és a régi, angol kastélyok eladása körül zajló cselekményeinek.

After exploring the whole castle, and trying to guess which bedroom belonged to which character in the show, we ended up in the Egyptian Exhibition section. I had absolutely no idea, what is the connection between Highclere castle and Egypt, and why is this whole exhibition here? (I am not a massive exhibition fan, to be honest). Well, good things come to those who wait, so after reading a few labels and posters on the walls of the rooms, we got an answer. In 1922 George Herbert – the 5th Earl of Carnarvon – and his colleague, Howard Carter were the ones who discovered and opened the tomb Tutankhamun, the famous pharaoh. Shortly after, the Earl suffered a severe mosquito bite infected by a razor cut, which caused his death. This led to the story of the ‘Curse of Tutankhamun’, but a most probable explanation would be a simple blood poisoning. Of course, no one can prove that the mosquito didn’t belong to the pharaoh, so we can’t say for sure that the story is groundless. Anyway, the family opened this exhibition to celebrate the story and achievements of the 5th Earl.

Miután végigjártuk az egész kastélyt, és megpróbáltuk beazonosítani, hogy melyik kinek a hálószobája a sorozatban, belebotlottunk az egyiptomi kiállításba. Nem tudtam mire vélni, hogy mi köze ennek a kasélynak Egyiptomhoz, és egyáltalán minek van ott ez az egész kiállítás? (Nem vagyok egy nagy kiállítás rajongó) Nos, mint tudjuk, a türelem rózsát – akarom mondani… magyarázatot – terem. Némi olvasgatás után fény derült a nagy titokra. 1922ben George Herbert – Carnarvon 5. grófja – és kollégája, Howard Carter találtak rá és tárták fel a híres Tutanhamon fáraó sírját. Nem sokkal ezután egy szúnyog megcsípte a gróf arcát. A csípés elfertőződött, mivel a gróf figyelmetlenül borotválkozott, és sikerült megvágnia. A rossz nyelvek természetesen azóta is azt beszélik, hogy a fáraó átka szállt rá, amiért háborgatni merte a sírt. Természetesen senki sem tudja már bizonyítani, hogy a szúnyog nem a fáraó szúnyogja volt, úgyhogy teljesen biztosan mai napig sem állíthatjuk, hogy alaptalan mendemonda. Lényeg a lényeg, a család ezzel a kiállítással emlékezik az 5. gróf munkásságára.

Because after all this walking we were in serious need for body-tissue regeneration, we decided to go and find a country-pub. We drove through the big gates, in our minds nodding graciously and saying ‘keep it, Carson’ after he opened the door of the landau for us.

Mivel az élmények tömkelege testszövet-regenerálásért kiáltott, egy fogadó felé vettük utunkat. Kilejtettünk a kastély szárnyas kapuin, és “tartsa csak meg Carson” biccentettünk kegyesen hátra amint a hintó ajtaját kinyitotta nekünk.

Lady Carnarvon’s personal blog is a very good read for anyone who is curious to find out more about the castle’s everyday life. It feels so good to know that this place is the home of a real family, and all of its members try to keep the good old traditions alive while living a modern life.

A kastélyban zajló mindennapokról Lady Carnarvon blogjában lehet olvasni. Jó érzéssel tölt el, hogy ez a hely egy valódi család valódi otthona, ami ötvözi a régi világ szokásait és hagyományait a mai modern tevékenységekkel.

If you would like to find out more about our day-trip earlier this year, when we went to visit Arundel Castle, click here.

Az Arundel kastély látogatásáról itt olvashatsz.