Wayfaring Londoner

doesn't bite

Wayfaring in Transylvania: Count Mikes Estate in Zabola

| 1 Comment

IMG_6182

Because my granddad’s family on my mother’s side originates from Zabola, recalling all the interesting stories about the castle and the Mikes family was always a habitual element of the family gatherings. I remember these tales very well since I was a little kid, and I am pretty sure I have imagined a fantasy world (which unfortunately seems to be present mainly in children’s minds) around them. For all those years I always wanted to see both the castle and the whole estate. I was hoping that the reality won’t be too different from my own imaginary world.

Mivel anyai ágon, nagyapám családja Zaboláról származik, már egészen kicsi koromban felfigyeltem az érdekesebbnél érdekesebb történetekre a zabolai kastélyról, illetve az ott élő Mikes családról, ugyanis ez a téma minden nagyobb családi összejövetelen szóba jött. Valahogy ezek a történetek a mai napig az emlékezetemben élnek, természetesen kiegészülve valami olyasféle fantáziavilággal, ami általában (sajnos) csak egy gyerek fejében él, emiatt aztán amióta az eszemet tudom, mindig is látni szerettem volna a kastélyt meg az egész birtokot, és reméltem, hogy majd a valóságban is olyan lesz, mint ahogy azt gyerekként elképzeltem.

The story of Zabola and the Mikes family is very tightly connected. In the 15th century the family received the rights to organise fairs in Zabola, and this is the time when an early fortified building (the predecessor of the current castle) has also been constructed. Kelemen Mikes of Zágon, the scribe of Ferenc Rákóczi II (everyone must know his name who paid at least a tiny little attention at school) grew up here until the age of 10. The original building was extended and redecorated several times during the 17th and 18th centuries. Up until World War II the estate has been continuously developed and expanded: In the 20th century a large villa was built that was hosting the offices of the estate, rooms for the guests of the family and also a large kitchen. This villa is connected through a 50m long tunnel with the castle.

Zabola és a Mikes család története szorosan összefonódik. A 15. században szerzett itt a család vásártartási jogot, és ebben az időben készülhetett az a kapubástyával erődített épület is, ami a mai kastély elődje volt. A II. Rákóczi Ferenc iródeákjaként ismert zágoni Mikes Kelemen – szerintem mindenki ismeri a nevét, aki legalább egy picit figyelt annó az iskolában – is itt nevelkedett tíz éves koráig. Az eredeti épületet a család a 17.-18. században többször átépítette, kiegészítette. Egészen a második világháborúig a birtok virágzott, és egyre csak bővült: A 20. században épült az új kastély, melyet egy 50 méter hosszú alagút kötött össze a régi épülettel. Itt kaptak helyet az irodák, a vendégszobák, illetve egy hatalmas konyha.

BEJ_mukes_szarmazasi-lap

During World War II the castle was vandalised and plundered, and together with the appearance of communism the estate was secularised, and the family was evicted. Unfortunately, this is the period my family knows very well and I heard the most stories about. For me it is absolutely unbelievable that something like this can happen. How is it possible that someone’s belongings are taken away just like that? Something a person was working for, taken care of, developing… And on top of that he is also forced to leave. Humanity is very strange, and not too often in a good way.

Aztán a második világháború idején a kastélyt feldúlták és kirabolták, majd a kommunizmus megjelenésével a birtokot államosították, és a családot kilakoltatták. Sajnos ez az a korszak, amit a családom a legjobban ismer, és amiről a legtöbb történetet hallottam. Számomra már egészen fiatal fejjel is felfoghatatlan volt, hogy hogyan lehetséges ilyesmi a világban. Mi az hogy valakinek elveszik a tulajdonát? Azt amiért dolgozott, vigyázott rá, fejlesztette, dédelgette? És ezen felül még azt is mondják neki, hogy fel is út le is út, mehet a dolgára. Az emberiség nagyon fura, és nem túl gyakran a jó értelemben.

After this the castle was used as the seat of the State Agricultural Company, then the summer resort of the Federation of Trade Unions, both of which are communist created organisations. Later on it became an orphanage, school, sanatorium, and mental hospital, during which – of course – it eroded, and everyone knows very well how the state buildings were and still are maintained: they are not.

Ezután a zabolai kastély az állami mezőgazdasági vállalat székhelye, majd a szakszervezeti szövetség nyaralója lett. Később árvaház, iskola, szanatórium és elmegyógyintézet is működött benne. Ezalatt természetesen lepusztult, és azt mindenki tudja nagyon jól, hogyan voltak (vannak) karban tartva az állami épületek: sehogy.

45 years later Katalin Roy Chowdhury de Ulpur, Countess Mikes de Zabola managed to claim part of the estate back from the state. Her husband, Shuvendu Basu Roy Chowdhury de Ulpur, a Bengali aristocrat supported her during these difficult times, because the process of claiming back buildings, estates, forests and other goods in Romania isn’t really the result of the conversation below:

– ‘Excuse me… sorry to bother you with something like this, but… the estate belonged to me, so can you please give it back?’
– ‘Oh, sure. No problem. There you go.’

45 évvel később a zabolai Mikes grófnő, Katalin Roy Chowdhury de Ulpur sikeresen visszaigényelte a birtok egy részét az államtól. Férje, Shuvendu Basu Roy Chowdhury de Ulpur, egy bengáli arisztokrata támogatta őt ebben, ugyanis Romániában az épületek, birtokok, erdők és egyéb javak visszaigénylése nem egészen úgy néz ki, hogy:

– “Állambácsi, kérem szépen, ez a miénk volt, tessék visszaadni.”
– “Jól van fiam, itt van, vigyed.”

You have to be dedicated to waging battle, during which the state will try everything to avoid giving up the goods. After a long period of time and a few miracles there is a good chance to win back your belongings. In this case, the family fought for around 10 years to get back one third of the original estate.

Komoly harcokat kell vívni, melyek során az állam előbb mindent megtesz, hogy hátha nem kell visszaadni. Aztán a hosszas huza-vona után és valami komolyabb csoda folytán nagy nehezen megadja magát. Ez esetben a család 10 éven keresztül folytatta a jogi harcokat, melynek eredményeképpen a birtok egyharmadát sikerült visszaszerezni.

The Countess’ sons, Alexander and Gregor, are heavily involved in the restoration works, the results of which are already extremely successful. They split up the work between each other: Gregor is taking care of the guest house, while Alexander’s responsibility is forest management.

A grófnő fiai, Alexander és Gregor, a mai napig a birtok helyreállításán dolgoznak, méghozzá hatalmas sikerrel. Fel is osztották egymás között a munkát: Gregor a vendégházzal foglalkozik, Alexander pedig az erdőgazdálkodás fölött vette át az irányítást.

IMG_6167

The novel ‘A Transylvanian love story’ by Zsolna Ugron (which I absolutely love) describes the details of the restoration works and explains all the difficulties the family faced when they started this massive job. The first obstacle was to figure out how to finance it. It turned out that hard work and the help of dedicated villagers can lead to great results, so slowly but surely they managed to restore the castle, the Swiss house, the machine house and the park.

Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regénye – amit egyébként imádok – részletesen bemutatja a zabolai birtok helyreállítási munkálatainak kezdeti nehézségeit, ugyanis az egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a család honnan szerez pénzt a felújításra. Szerencsére kemény munkával, és egy segítőkész faluval már nagyon sok mindent el lehet érni, így aztán szépen lassan, lépésről lépésre, sikerült a kastélyt, a svájci házat, a gépházat, és a kastélyparkot is helyreállítani.

823827_5

The park can’t be officially visited, but when we found out that one of our local friends knows the Countess and her sons, and he has some free time to show us around… well, that made me as happy as a sandboy. We met him at the entrance at the agreed time, and I was super excited to discover the place and also take some great shots.

A kastélypark hivatalosan nem látogatható, de mikor kiderült hogy egyik helybéli családi barátunk ismeri a grófnőt meg a fiait, és szívesen körbevezet minket… na hát velem akkor madarat lehetett volna fogatni. Ott is voltunk a megbeszélt időpontban, én meg izgatottan lengettem a fényképezőgépemet.

The park is huge and wonderful. It is both very well taken care of, and still a little overgrown. You can find everything a park has to offer: lake and sedge,

A park hatalmas, és gyönyörű. Egyszerre ápolt, gondosan karban tartott, mégis kicsit vadregényes. Van itt tó meg sás,

IMG_6181

IMG_6183

IMG_6170

trickling streams,

csörgedező patak,

IMG_6168

IMG_6218

and lots of trees.

és rengeteg fa.

IMG_6202

IMG_6259

The castle is used by the family, so we didn’t go too close.

A kastélyban a család lakik, így nem mentünk túl közel az épülethez.

IMG_6182

The old machine house was transformed to a guesthouse with wonderful rooms. I remember I was very amused while reading the novel, because the special feature of one of the rooms is the fact that the bath tub is right at the end of the bed. When the family presented the plan to an older and very experienced construction worker, he stood there for a few seconds deep in thought, after which – with a huge grin on his face – he said: ‘so… you can stay in bed and watch your woman having a bath’. 🙂

A régi gépházból vendégház lett, csodaszép szobákkal. Már a regény olvasása közben nagyon vigyorogtam, ugyanis az egyik szoba különlegessége, hogy a fürdőkád ott van egyenesen az ágy végében. Mikor a család közölte a tervet a kőműves bácsival, az először gondolkodóba esett, majd örvendezve megjegyezte: “akkor lehet nézni az ágyból, hogyan feredik a fehérnép”. 🙂

IMG_6201

IMG_6223

Another interesting fact is that Gregor – before the castle project – lived in London, and worked for an investment bank. Then he left the big city, and returned to his roots (a career path, which I think is not bad at all. I have both London and investment banking in my life. Now I only need to get hold of a castle somehow. 🙂 ). The first guests at Zabola were Gregor’s friends from London, who thought that this is the perfect location for a vampire party. They rented vintage cars and drove from London all the way down to Transylvania in order to celebrate in style: surrounded by hundreds of candles and original spider nets. The whole room was decorated with black tulle and red rose petals, and the bats living in the tunnel between the two buildings thought that it would be appropriate to entertain the guests a bit, so they kept flying around in the room above the guests’ heads.

Érdekességnek számít, hogy Gregor mindezt megelőzően Londonban élt, és egy befektetési banknál dolgozott. Ezt hagyta ott, és döntött úgy, hogy visszatér gyökereihez (Csöndben megjegyzem, hogy nem is olyan rossz pályafutás ez. Nálam a London, meg a befektetési bank már összejött. Most már csak egy kastélyt kéne szerezni valahonnan. 🙂 ). A birtok első vendégei Gregor londoni barátai voltak, akik úgy gondolták, hogy ez a tökéletes helyszín egy vámpír bulihoz. Old-timer autókat béreltek, és Londonból egészen Zaboláig vezettek, hogy gyertyafénynél, eredeti pókhálós falakkal körülvett ebédlőben ünnepeljenek. Mindent fekete tüll és vörös rózsaszirom díszített, és ez alkalomból még a két épületet összekötő alagútban élő denevérek is úgy gondolták, hogy illene a vendégsereget szórakoztatni egy kicsit, ezért ott röpködtek az emberek feje fölött.

The guesthouse is very popular and usually fully booked, so we didn’t have a chance to see any of the rooms, but we could take a sneak peek at the living/dining area.

Mivel állandóan rengeteg a vendég, minden szoba foglalt volt a látogatásunkkor, így csak a nappalinak/ebédlőnek kialakított területet tudtuk meglesni.

IMG_6204

IMG_6205

IMG_6211

IMG_6212

IMG_6213

Our hosts were very kind and they invited us for a coffee, so we sat down in the garden and enjoyed the forest, the silence and the fresh air. There are many different little spots all around the machine house where the guests can relax.

Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, és meghívtak minket egy kávéra, így aztán letelepedtünk a kertbe egy sátor árnyékába, és élveztük az erdőt, a csendet, és a levegőt. A vendégház körül rengeteg pihenőhely van kialakítva, így mindenki kedvére heverészhet ahol csak jól esik.

IMG_6217

IMG_6249

IMG_6225

Or if they don’t relax, they can bake something in the outdoor oven.

Vagy sütögethet a hatalmas kerti kemencében.

IMG_6222

Soon the coffee arrived and I fell in love right away because it was served in ceramic cups from Korond, one of the most famous and traditional Transylvanian pottery ‘brands’. Since that moment knew I needed a coffee set like this… …everyone can sit back and relax! Santa came, and now I am the happy owner of a coffee cup set from Korond!  And it is one with an original blue pattern design.

Közben megérkezett a kávénk, méghozzá korondi kerámia bögrében, amibe azonnal szerelmes lettem, és tudtam, hogy nekem ilyen kell (azóta járt az angyal, és mindenki megnyugodhat, most már korondi kerámia kávéskészletem is van, méghozzá a kék díszítésű, mert az az igazi).

IMG_6233

While enjoying the coffee, we had a long chat, and I had thousands of questions about everything. We found out that initially most of the guests were foreigners, and people from Transylvania started to discover this place only after a long period of time. Nowadays the proportion of guests coming from Romania and other countries is quite balanced. Apparently, when people are here, they don’t care about all the amazing sites outside of the estate. They switch off completely and enjoy this amazing atmosphere during their whole stay. I am not surprised at this fact as I am pretty sure I would do the same.

Kávézás közben beszélgettünk, nekem persze ezer kérdésem volt mindenről. Megtudtuk, hogy a vendégek eleinte kivétel nélkül külföldről érkeztek, és csak jóval később kezdett a kastély és a vendégház Erdélyben is ismertté válni. Mára már megoszlik az arány, de a külföldiek továbbra is kitartóan jönnek. Állítólag hiába van rengeteg látnivaló a környéken, mikor valaki megérkezik, rendszerint ki sem teszi a lábát a birtokról. Ezen mondjuk nem csodálkozom, valószínűleg én is ezt tenném.

When I got tired because of my own level of curiosity, I let the ‘grown-ups’ have a chat as well, and I went to say hello to the two white horses – they seemed a bit bored – standing close to us: Baron and Prince. Despite the fact that their name suggests dignity, they were constantly and curiously moving around, so it was very difficult to take a not-so-blurred picture of them.

Mikor belefáradtam a kérdezősködésbe, hagytam a felnőtteket is érvényesülni, és elindultam megismerkedni a közelünkben unatkozó két pacival: Báróval és Herceggel. Méltóságot sugalló nevük ellenére állandóan izegtek-mozogtak, így nehéz volt nem homályos képet lőni róluk.

IMG_6241

Then there was this butterfly, but I didn’t find out its name.

Aztán ott volt ez a pillangó is, de ő nem mutatkozott be.

IMG_6254

Later on we also took a look at the villa, the building that is connected to the old castle via a 50m long tunnel (the one that at the moment is mainly used by bats). The restoration works are about to start, and this will also be transformed into a guesthouse with apartments.

Később megnéztük az új kastélyt – erről írtam azt fennebb, hogy 50 méter hosszú alagút köti össze a régi épülettel, amit denevérek laknak -, aminek a felújítási munkálatai most kezdődnek. Hamarosan ebből is vendégház lesz, további apartmanokkal.

IMG_6197

Besides all these activities, the family also puts great emphasis on making the life of the village and the estate very eventful. For example the 4th folk-dance camp with more than 200 participants was about to end on the day of our visit, and we were lucky enough to be invited to the closing ceremony.

Mindezek mellett a család arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy újra pörögjön az élet a faluban és a birtokon. Így történt, hogy éppen azon a héten, mikor mi is meglátogattuk a kastélyt, néptánctábor volt, méghozzá a negyedik, több mint 200 résztvevővel. Látogatásunk estéjén tartották a zárómulatságot, amire minket is meghívtak.

When we arrived to the castle, burning torches were placed all the way along the promenades.

Mikor megérkeztünk a kastélyhoz, már égtek a fáklyák a sétányok mentén.

IMG_6381

IMG_6398

The musicians were unstoppable, while people were dancing tirelessly.

A muzsikusok teljes erőbedobással húzták a talpalávalót, a népek pedig fáradhatatlanul táncoltak.

IMG_6391

IMG_6390

There were much more participants than what you can see on the pictures, but by the time everyone arrived, it turned so dark that I couldn’t take photos any more. I was enjoying some cake and beer instead, while chatting to old and new acquaintances, and couldn’t stop smiling because of this amazing day I had.

Ennél sokkal, de sokkal több ember gyűlt össze később, de akkor már annyira sötét volt, hogy nem tudtam fotózni, így csöndben eszegettem a süteményeket, amivel megkínáltak, iszogattam a sörömet, beszélgettem régi meg új ismerősökkel, és örültem ennek a különleges élménynek, aminek aznap részese lehettem.

One day – soon, I hope – I will return as a guest, and I will be enjoying a nice bath at the end of the bed. 🙂

Egyszer – remélem, hogy nem túl sokára – biztosan visszatérek mint vendég, és ott fogok “feredni” az ágy végében. 🙂

One Comment

  1. Kedves Z.É.! Probléma semmi, a leírás jó, csupán egy kérdés merült fel bennem: amíg feredni fog a kádban, ki fogja nézni az ágyból ?..

Leave a Reply

Required fields are marked *.