Chiang Mai
Countries,  Thailand,  Travel

Chiang Mai, the City of Temples

Chiang Mai

As mentioned in my previous blog post, the main reason we flew to Chiang Mai was to visit the elephants. Thus, we didn’t even look up the main sights of the city in advance. We all thought, that we will bump into everything that we were supposed to see there, but having a free afternoon and another free evening can go by very quickly, there is absolutely no point over-planning any of it.

Amint azt már az előző bejegyzésben is említettem, Chiang Maiba az elefántok miatt repültünk, így aztán nem is igazán néztünk utána a város látnivalóinak. Valahogy úgy voltunk vele, hogy amit látnunk kell, abba majd úgyis belebotlunk, de egy délutánt meg egy estét alapvetően nem érdemes túltervezni.

We flew with Air Asia, and the price of the ticket was 15 pounds each. Air Asia is a budget airline, similar to Wizzair or Ryanair in Europe, the difference being the fact that Air Asia is budget indeed. This makes me think of the fact that sometimes my London – Cluj-Napoca return ticket costs almost as much as the London – Bangkok return ticket with Qatar… But, where was I? Yes, so after we almost missed our plane due to the crazy traffic in Bangkok, and our poor taxi driver was on the verge of a nervous breakdown, because he really wanted to make sure we arrive to the airport in time, the flight itself ended up to be my worst nightmare. As you know, September in Thailand is almost a synonym for monsoon season, which means that the weather likes to prepare some surprises. In this case some horrible turbulence, which made me think that we will ‘land’ before we reach our destination. Not sure how, but we managed to leave the bad weather behind, and soon arrived at Chiang Mai. The next challenge was to face the taxi drivers at the airport. Their prices were even higher than in Bangkok, and they wanted to take us to our accommodation (which was only 3-4 kilometers away) for a horrific price. When we mentioned that this distance would be much cheaper in Bangkok, they just said: ‘Yes, that is Bangkok, but we are in Chiang Mai’. After standing for a few minutes in the heat we managed to agree on the fare, and we were on our way to the hotel.

Chiang Maiba az Air Asia nevű fapados légitársasággal repültünk, és a jegy ára fejenkén mindössze 15 font volt. Az Air Asia az olyan mint itthon a Wizzair vagy a Ryanair, azzal a különbséggel, hogy tényleg fapados árakat kínál. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a London – Kolozsvár retúr jegyem, ha mindent összeadunk, néha biza annyiba kerül, mint a London – Bangkok út Qatarral… No de térjünk vissza az eredeti történetre. Miután a bangkoki őrült forgalom miatt majdnem sikerült lekésni a repülőt, és szegény taxi sofőrünkön látszott, hogy idegösszeroppanás környékezi, annyira szeretett volna minket kijuttatni a reptérre, átéltem életem legborzalmasabb repülőútját. Ugye Thaiföldön szeptemberben monszun időszak van, ami azzal jár, hogy az időjárás állandó meglepetésekkel áll elő. No, hát mi akkora turbulenciába keveredtünk, hogy azt hittem idő előtt szállunk le. De aztán valahogy mégiscsak megérkeztünk. A következő kihívás a megtört utasokra várakozó taxisofőrök hada volt, akik még a bangkoki társaiknál is magasabb áron kínálták, hogy elvisznek minket a reptértől talán 3-4 kilométerre található szállásunking. Mikor mondtuk, hogy ez Bangkokban kevesebb, csak lóbálták a fejüket, hogy “Áááh, az Bangkok, de ez itt Chiang Mai”. Pár perc a tűző napon, meg egy kis huzavona, és sikerült megegyezni.

We chose to stay at Nine House Hotel, which is located in Chiang Mai’s old town, it has more of a guesthouse feel to it, and it is run by an older couple. When we arrived, the guy checked  all our details and passports thoroughly, took the money and showed us our rooms. He also gave us a map, where he marked all the important sights for us to see. Meanwhile, we made friends with the dog who decided that he belongs to the hotel. He took the compulsory smell samples, approved our presence, and told the other dogs on the street that we are fine, and they shouldn’t bite us. I think, unlike Bangkok, Chiang Mai is clearly a dog city.

Szállásnak az óvárosban található Nine House vendégházat választottuk, amit egy idősebb házaspár üzemeltet. Érkezésünkkor a bácsi lassan és alaposan ellenőrizte az adatainkat, megnézte az útleveleinket, átvette a pénzt, majd megmutatta a szobáinkat. Egy térképet is a kezünkbe nyomott, és szépen bekarikázta azokat a helyeket, amiket látnunk kell, majd magunkra hagyott. Közben megismerkedtünk a hotelhez szegődött kutyussal, aki szagmintát vett, jóváhagyta jelenlétünket, és közölte az utca többi kutyájával, hogy ezek az emberek rendben vannak, nem szabad harapni. Azt hiszem Bangkok macskáival ellentétben Chiang Mai egyértelműen kutyaváros.

(Photo by Will)
(Photo by Will)

Chiang Mai is 700 km north of Bangkok, and it is the largest, and culturally most significant city in Northern Thailand. It is situated among the highest mountains in the country, and River Ping cuts through it. Chiang Mai in Thai language means ‘new city’. This name dates back to 1292, when King Mengrai decided that instead of Chiang Rai, Chiang Mai was going to be the new capital of the Lanna Kingdom. Under the reign of King Mengrai Chiang Mai became the centre of the Theravada Buddhism, and during these times many fine wats were built.

Chiang Mai Bangkoktól 700km-re található, és Észak-Thaiföld legnagyobb és kulturális szemponból legjelentőségteljesebb városa. Thaiföld legmagasabb hegyei között fekszik, és a Ping folyó szeli át. Chiang Mai thaiul azt jelenti, hogy “új város”. Neve onnan ered, hogy Mengrai király 1292ben úgy döntött: Chiang Rai helyett ezentúl Chiang Mai lesz a Lanna királyság fővárosa. Mengrai uralkodása alatt Chiang Mai lett a Théraváda buddhizmus központja, és ezidőtájt épült az a rengeteg gyönyörű templom is, ami ma utazók tömegeit vonzza ebbe a városba.

Despite the fact that we were hot, tired and grumpy, we convinced ourselves to get going, because we only had 4 hours of daylight to explore. The map of Chiang Mai is quite cool and interesting. The old city is surrounded by an almost perfect square-shaped canal, and the streets are quite parallel, so it was super easy not to get lost. This is how it looks like:

Melegünk volt, fáradtak és nyűgösek voltunk, de erőt vettünk magunkon és felkerekedtünk, mert tudtuk, hogy mindössze 4 óránk van sötétedés előtt felfedezni a felfedeznivalókat. Chiang Mai térképe egyébkén nagyon érdekes meg egyszerű. Az óváros egy majdnem tökéletes négyzetet alkotó víz-szerűség által van körülvéve, az utcák pedig többnyire párhuzamosak, és emiatt roppant könnyű tájékozódni. Íme a térkép:

Chiang Mai

We decided to visit the Phra Singh temple first. The construction works started in 1345, and this is considered to be the biggest and most interesting temple in the whole city. The first building we could see after walking through the main gate was the temple’s central hall, or wihan in Thai language. This is the place for both the monks and the visitors to gather and pray.

Elindultunk hát a Wat Phra Singh nevű templom felé. Ezt a templomot 1345ben kezdték építeni, és talán a legnagyobb és legérdekesebb mind közül. Amint beléptünk a kapun, megpillantottuk a templom központi épületét, amit thaiul wihannak neveznek, és ez az épület a szerzetesek meg a világi emberek gyülekezőterme.

Wat Phra Singh

Wat Phra Singh

Wat Phra Singh

The dragons behind the building attacked and almost killed my plush bear, who travels with me everywhere I go. I had to engage myself into a serious fight in order to save him.

Az épület hátánál őrködő sárkányok megtámadták, és majdnem felfalták a mindenhova velem utazó plüssmedvémet. Komoly közdelem árán sikerült kiszabadítanom.

Wat Phra Singh

Walking further, we found some additional buildings belonging to the temple, which unfortunately, were closed. One of them was the ordination hall, where the ordination of the young monks takes place.

Tovább sétálva újabb termekbe botlottunk, melyek zárva voltak. Az egyik a templom rendfelvételi terme (thaiul ubosot) volt. Itt iktatják be a fiatal szerzeteseket a buddhista rendbe.

Wat Phra Singh

The other, very similar building gives home for the famous Phra Singh Buddha image, from which the name of the temple originates. The entrance is protected by these stone-dragon-lizards:

A másik, ehhez nagyon hasonló épületben található a híres Phra Singh Buddha képe, amiről a templom a nevét kapta. A bejáratot pedig ilyen kő-sárkánygyíkok őrzik:

Wat Phra Singh

We decided to take a rest on the benches of the temple garden. Only the windbells placed on the eaves of the buildings were breaking the otherwise deep and peaceful silence, while the whole area smelled amazing because of the incenses burning in every possible stone vase around us.

Úgy döntöttünk, hogy megpihenünk egy kicsit a kertben található padokon. A csendet csak az épületek ereszén található szélcsengők törték meg, miközben kővázákba szúrt füstölők tucatjai varázsolták illatossá a parkot.

Wat Phra Singh

Wat Phra Singh

Wat Phra Singh

Wat Phra Singh

Wat Phra Singh
(Photo by Will)

Even though I was very tempted to, I didn’t sound the gong:

Nem, nem kongattam meg, de erős volt a késztetés:

Wat Phra Singh

Close to the temple we found a monk school, and the students were both very shy and smiley, when we took a few pictures of them.

Közel a templomhoz egy szerzetes iskolára bukkantunk ahol az újoncok kissé megszeppenve ugyan, de mosolygósan pózoltak nekünk az ablakban.

Chiang Mai
(Photo by Will)

The below pictures try to reflect the atmosphere of the streets of Chiang Mai. The amount of cables is the same as in Bangkok, but otherwise the city is much more sleepy and laid back.

Az alábbi képek a Chiang Mai-i utcák hangulatát próbálják átadni. A drótmennyiség kb ugyanaz lehet, mint Bangkokban, de amúgy az egész város sokkal álmosabb és lazább.

Chiang Mai
(Photo by Will)
Chiang Mai
(Photo by Will)
Chiang Mai
(Photo by Will)
Chiang Mai
(Photo by Will)
Chiang Mai
(Photo by Will)
Chiang Mai
(Photo by Will)

Soon we found ourselves at the Chedi Luang temple. Since we didn’t read up in advance any information about the sights of Chiang Mai, we didn’t know what to expect. This is why the very new-looking gate

Rövidesen a Chedi Luang templomnál találtuk magunkat. Mivel nem olvastuk el előre a tudnivalókat ezekről a helyekről, fogalmunk sem volt mire számítsunk. Így aztán az egészen újnak kinéző kapunál

Wat Chedi Luang

didn’t give us any clue about what will we find behind it:

még nem sejtettünk, hogy ez lesz mögötte:

Wat Chedi Luang

Wat Chedi Luang

This temple was built in the 14th century, and its name means ‘royal pagoda’. Since the 18th century it looks a bit damaged, and no one really knows the main reason for it. Some say that the damage was caused by an earthquake, but other sources mention the fact that when King Taksin used cannons to evict the Burmese from the city, he might have hit the temple as well. Anyway, it is beautiful. Oh, and for some reason people are not allowed to take wedding photos here. 🙂

Ez a templom is a 14. században épült, és neve azt jelenti, hogy “királyi pagoda”. A 18. század óta kissé romosabb állapotban van, azt viszont azóta sem tudni, hogy egy földrengés okozta-e a károkat, vagy az, hogy Taksin király annó ágyugolyó-záporral próbálta a burmaiakat kiüldözni a városból, és közben sikeresen eltalálta a templomot is. A lényeg, hogy gyönyörű. Ja és valamiért nem szabad esküvői fotókat készíteni itt. 🙂

Wat Chedi Luang

Next to it you can see the Luang Pu Mun hall, which is definitely in a much better condition.

Mellette található a határozottan jobb állapotban levő Luang Pu Mun csarnok épülete.

Wat Chedi Luang

Wat Chedi Luang

After another short resting session we headed towards the famous Warorot market. Unfortunately, it was quite late, and people were packing up and getting ready to go home. But if you get there before closing time, make sure you take your time and look around, because it is a much more peaceful market than any of those we saw in Bangkok, and you can find some very interesting stuff.

Újabb pihenő után a híres Warorot piac felé indultunk. Sajnos már elég késő volt, és az árusok épp pakolásztak, készülődtek haza. De ha valaki még zárás előtt odaér, mindenképp érdemes időt szánni rá, ugyanis a bangkoki piacoknál sokkal békésebb, és rengeteg érdekes dolgot lehet kapni.

Wat Chedi Luang

It started to get dark, we were hungry and couldn’t feel our feet anymore, so we crossed river Ping and entered a random place called The Riverside Bar & Restaurant. It’s not a very authentic Thai name, but they serve some super delicious authentic Thai food. I don’t remember what the others ordered, but I chose my usual Pad Thai – Singha combo.

Kezdett sötétedni, gyomrunk korgott, a lábunkat alig éreztük, így a Ping folyón átkelve betértünk egy random étterembe, aminek The Riverside Bar & Restaurant volt a neve. Nem túl thai név ami azt illeti, de annál finomabb thai ételeket szolgálnak itt fel. Nem emlékszem már, hogy a többiek mit kértek, de én a Pad Thai – Singha kombó mellett döntöttem.

Pad Thai

Oh and the sunset wasn’t bad either.

Ja meg a naplemente sem volt rossz.

Chiang Mai

Next day, after we came back from the Elephant Nature Park and wanted to find a food place to have some delicious dinner, we accidentally bumped into an abandoned building. I don’t leave my camera behind very often, but that evening I just needed to give my neck a rest. When you end up doing such a mistake, you can expect to find something super exciting, because otherwise poor Murphy must have worked on his collection of laws in vain. So I had to rely on my phone to take pictures. The building looked like some sort of old roman palace copy, but the ferro-concrete and the odd scale of the statues revealed the truth right away. I am pretty sure, some very rich local person once visited Europe, loved what he saw, and when he returned back home, he decided to build something similar. He must have run out of money, because the building looked semi-finished and abandoned. We love places like this, so we decided to take a closer look. I was still exploring the garden, when Orsi suddenly started waving from one of the balconies on a higher floor. Below you can see a few pictures of the place:

Következő nap, mikor visszaértünk a városba az elefántnézőből, és elindultunk táplálékot keresni, egy elhagyatott épületre bukkantunk. Én nem gyakran válok meg a fotóapparátomtól, de aznap este valahogy úgy éreztem, hogy muszáj pihentetnem kicsit a nyakamat. És természetesen ilyenkor kell rátalálni a legizgalmasabb dolgokra, mert különben Murphy hiába dolgozott volna annyit azon a törvénykönyvön. Szóval kénytelen voltam a telefonra hagyatkozni. Az épület leginkább valami régi római palotautánzat akart lenni, csak valahogy a vasbeton meg a nem túl méretarányos szobrok azonnal lelőtték a hatást. Valószínűleg valami gazdag helybéli egyszer ellátogatott Európába, nagyon megtetszett neki amit látott, és gondolta, hogy hazamegy és épít magának hasonlót. Csak aztán a pénze elfogyhatott, mert az épület ottmaradt félkészen és elhagyatottan. Mi meg szeretjük az ilyen helyeket, úgyhogy bemerészkedtünk. Én még csak a kertben csatangoltam, amikor Orsi már egy felső erkélyről integetett lefele. Íme néhány kép:

IMG_20150916_181135

(Photo by Will)
(Photo by Will)

IMG_20150916_181239

IMG_20150916_182807

87130032
(Photo by Will)

IMG_20150916_182842

87130022
(Photo by Will)
87130025
(Photo by Will)

While we were exploring, it is possible that Ash had some paint on him, and it is also highly likely, that he managed to leave a piece of art behind. 🙂 Then he was chasing us and tried to convince us to leave as soon as possible. 🙂

Mialatt mi felfedeztünk, lehetséges hogy Ashnél volt festék, és az is lehetséges hogy alkotott. 🙂 Aztán pedig ott óbégatott, hogy menjünk már el onnan. 🙂

Our little adventure made me learn two things. One: if I go somewhere without my camera, something exceptional will certainly pop up. Two: many people (sometimes including me) think that the most efficient way to find less touristy places is to rely on Google, but the truth is, that if you keep your eyes open, you’ll notice non-touristy places almost everywhere.

Kis kalandunkból én két következtetést vontam le. Egyik, hogy ha netán fényképezőgép nélkül indulok el, akkor biztos szembejön valami rendkívüli. Másik pedig, hogy sokan gondolják úgy – köztük néha én is -, hogy csak a Google segítségével lehet kevésbé turistás helyeket találni, de valójában elég ha az ember nyitott szemmel jár-kel, mert a nem turistás helyek mindenhol ott vannak.

One Comment

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.