Yes, it is spring, and it is warm, and it is sunny. And it is bluebell season. 🙂 Last week I spent quite a while googling the best spot in or very close to London, where we can see the famous bluebell carpets. After browsing through lots of those ‘Top eight…”, “Top ten…”, “… plus one” lists that all suggested locations far away from London, I bumped into the obvious: Kew Gardens! I’ve never been to Kew Gardens anyway, so this was the perfect time to make up this deficiency.

Biza, tavasz van, és meleg, és napsütés. Ja meg harangvirág-szezon. 🙂 A múlt hét folyamán meglehetősen sok időt töltöttem Londonban vagy Londonhoz közel található harangvirág-mezők guglizásával. Miután egy rakat olyan “Top nyolc…”, “Top tíz…”, “… plusz egy” című listába futottam, ahol az összes ajánlott hely több órányira van Londontól, végül leesett a tantusz: Kew Gardens! Mivel itt még amúgy sem jártam, adott volt a tökéletes alkalom eme hiányosság pótlására.

Kew Gardens is very easily accessible. You can either take the District line, or jump on a train from Clapham Junction to Richmond. There is an entrance fee of £15, which is a good thing for two reasons. Firstly, this way they can make sure that the park is always amazing and well maintained. Secondly, there is no mad crowd around you. Will and I met two of our friends, Barbara and Dave close to the entrance of the park, and we were all ready to roll and take some photos.

Kew Gardensbe nagyon könnyű eljutni. A népek több alternatíva közül választhatnak: ott van ugye a District metróvonal, vagy pedig a vonat, ami elvisz Clapham Junctiontől Richmondig. A belépti díj £15, ami két okból is előnyös. Egyrészt, mert ezt a pénzt a kertek állandó karbantartására fordítják, így mindig gyönyörű és ápolt, másrészt pedig ennek az összegnek köszönhetően nem kell megküzdeni az őrült tömeggel. Will és én találkozót beszéltünk meg két barátunkkal, Barbarával és Dave-vel. A bejárat közelében futottunk össze, majd nekivágtunk a fotózós felfedezőútnak.

Meanwhile, I managed to take this photography thing to a whole new level. 🙂

Mindeközben pedig sikerült a fotózást egy egészen új szintre emelnem. 🙂

It is a well known fact that during spring mallards go crazy, and turn up in the most unexpected places, which must be an important part of their mating ritual. This time they suddenly appeared in the middle of a bluebell field, and they were happily posing for everyone.

Köztudott tény hogy tavasszal a vadkacsák kissé megzavarodnak, és a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, ami valószínűleg fontos része lehet a párzási rituáléjuknak. Itt például egy harangvirágmező kellős közepén álldogáltak, és lelkiismeretesen pózoltak mindenkinek.

We also found some giant bluebell-looking (genetically modified? 🙂 ) flowers. If anyone knows what it is, just shout in the comments section. 🙂

Aztán találtunk ilyen hatalmas harangvirágnak kinéző (génmódosított? 🙂 ) virágokat is. Ha valaki tudja mi ez, kiabáljon bátran a hozzászólásokban. 🙂

Of course, since this is a botanic garden, there were many other flowers as well, all in the middle of blooming crazily.

Mivel Kew Gardens nem csak egy átlagos park, hanem botanikus kert, a növényzet többi része is épp őrült módon virágzott.

Looking at the garden map, we got very intrigued by this thing called Treetop Walkway, so we decided to check it out. We didn’t expect it to be scary at all, but we were wrong. The excitement started off with realising that the massive lift with at least 15 people inside (us included) was planned for 6 people, and a maximum of 450 kilograms. I think that was my longest lift journey ever, and everyone else seemed to be worried as well. Conclusion: choose the stairs! 🙂

A térképet tanulmányozva felkeltette az érdeklődésünket egy Treetop Walkway (Sétány a fák tetején) nevű építmény, így aztán arrafelé vettük az irányt. Nem számítottunk semmi félelmetesre, de tévedtünk. Az izgalom akkor kezdődött, mikor 15 másik emberrel együtt a liftbe beszállva (igen, az ajtó becsukódött közben) rájöttünk, hogy az csak 6 emberre és maximum 450 kilogramra volt tervezve. Azt hiszem ez volt életem leghosszabb liftútja, és mindenki más is kissé nyugtalannak tűnt. Tanulság: válaszd a lépcsőket! 🙂

The next surprise came right after we reached the top of the walkway: that thing moves! It was like a canopy walkway, but a bit more stiff. Oh and the metal floor was full of tiny holes, so that the trees and the ground were visible. For me it was both an amazing and unpleasant experience at the same time.

A következő meglepetés akkor ért, mikor végre felértünk: ez a cucc mozog! Olyan volt mint valami merevebb lengőhíd. Ja, és a fémpadló lyukain keresztül simán lehetett látni az alattunk levő fákat meg a földet. Számomra ez egyszerre volt bámulatos és kellemetlen élmény.

Looking down the trees, we spotted two parakeets guarding a hole in one of the trunks. For a few seconds we could even see a tiny head and peak, which must have been a baby bird. After watching them for a while, Barbara came to the conclusion that they look exactly like avocados. 🙂

Lefele nézelődve észrevettünk két ara papagájt, amint egy lyukat őriztek az egyik fa törzsén. Egy pillanatra valami apró, csőrrel rendelkező fejecskének tűnő valami is felbukkant, valószínűleg az egyik papagáj-gyerek. Csöndben bámultuk madárékat, miközben Barbara megjegyezte: “Úgy néznek ki mint az avokádó.” 🙂

After all the excitement (and because poor Barbara was seriously suffering from hay fever) we ended up in the greenhouse.

Ennyi izgalom után (és mert Barbarát erősen gyötörte a szénanátha) végül az üvegházban kötöttünk ki.

Kew Gardens is huge, and one day is definitely not enough to check out everything. After walking around for at least five hours, we didn’t manage to see even one third of the park. So for us this is definitely a ‘go-back-to’ place.

Kew Gardens hatalmas, és egy nap alatt képtelenség végigjárni: a legalább ötórás séta során talán az egyharmadát sikerült látnunk. Úgyhogy számunkra ez felkerült az “ide-még-visszamegyünk” helyek listájára.

If you don’t want to miss the bluebell season, this is an absolutely fabulous place to visit, but you will have to hurry up. They might still be there for another week or so. Have fun, if you go! 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni a harangvirág szezonról, de nincs lehetőséged messzire utazni, ez a hely a nyerő. Viszont igyekezned kell, mert talán már csak pár nap, jó esetben egy hét van hátra a virágzásból. Jó szórakozást! 🙂