55 BROADWAY London's First Skyscraper
Countries,  England,  London

55 Broadway – London’s First Skyscraper

After a long break due to serious lack of time and energy, I feel the power again to return to blogging and keep both documenting for myself and presenting to you guys those places that are worth seeing, despite the fact that they aren’t necessarily over-hyped. For example 55 Broadway, London’s first skyscraper, which is located above the St. James’s park tube station, it was built in Art Deco style, it’s being used as the headquarters of TFL to this day, and I’ve never noticed it before. Which is pretty lame, because even though I love architecture I, like many other people in this city, tend to rush around London staring mainly at the pavement.

A komoly idő- és energiahiány okozta hosszú kihagyás után végre újra érzem az erőt, hogy visszatérjek a blogoláshoz és magamnak megörökítsem, nektek pedig bemutassam azokat a helyeket melyeket érdemes látni, viszont nem feltétlenül vannak agyonreklámozva. Ilyen például a 55 Broadway, London első felhőkarcolója, ami a St. James’s park metrómegálló fölött található, art deco stílusban épült, a TFL központi irodájaként szolgál mind a mai napig, nekem pedig fel sem tűnt, hogy ott van. Ez pedig pusztán azért gáz, mert annak ellenére, hogy imádom az építésztetet, én is hajlamos vagyok a járdát bámulva rohanni Ából Bébe.

Occasionally, whenever I remember, I open TFL’s Hidden London page to check out the list of curiosities they decided to temporarily open for the public. This is how we already managed to visit the secret corners of the Charing Cross and Clapham South stations. Unfortunately, this list is constantly and unexpectedly changing while the tickets tend to sell out pretty fast, which means that if someone is keen to see a particular location they shouldn’t hesitate to book. Around the beginning of 2017 they were referring to 55 Broadway as an office that was due to close down in the following weeks, TFL moving somewhere else and the building being redeveloped into luxury flats. I usually tend to have a small panic attack whenever I hear about refurbishment or redevelopment plans of buildings with historical significance (because in my opinion there are quite a few amateur architecture companies with good marketing out there who end up doing a proper botch job), so I quickly grabbed two tickets. I’m not quite sure what happened since, or who influenced the original plans, but the building is still untouched and open for the public.

Néha, mikor eszembe jut, rálesek a TFL Hidden London oldalára, hadd lám milyen érdekességeket nyitottak meg a halandó népek számára. Így jutottunk be korábban a Charing Cross és a Clapham South megállók titkos bugyraiba is. Sajnos a látogatható helyek listája folyamatosan és váratlanul változik, na meg a jegyek is hajlamosak pillanatok alatt elfogyni, így ha valaki különösen kíváncsi valamelyikre, érdemes azonnal lecsapni rá. Mivel 2017 elején még úgy írtak a 55 Broadwayről, mint ami pár héten belül bezár, a TFL irodái átköltöznek máshova, az épületet valószínűleg luxus lakásokká alakítják át, engem pedig általában kisebb pánikroham kap el, ha történelmi jelentőségű épületek módosításának vagy felújításának a terveiről hallok (mivel szerény véleményem szerint akad jópár jó marketinggel rendelkező amatőr építészcég akik hajlamosak kontármunkát végezni), rögtön vettem két jegyet. Nem tudom közben mi történhetett és ki volt az aki az eredeti terveket meghiúsíthatta, viszont az épület most is látogatható.

It was a rainy, gray March Sunday. As we arrived a bit earlier we had some time to explore the area and check out the building from the outside.

Egy esős, szürke márciusi vasárnapra szólt a jegyünk. Kicsit korábban érkeztünk, így még volt időnk felfedezni a környéket és körbejárni az épületet.

55 broadway london

We walked in through the entrance to the tube station, but instead of the escalators we headed towards the main reception of the building. People were already gathering.

Ezután úgy tettünk, mintha a metróhoz sétálnánk le, de a mozgólépcső helyett az épület központi recepciója felé vettük az irányt. Itt már gyülekeztek a népek.

55 Broadway London

55 Broadway London

The official 90 minute long tour didn’t even start yet but we already learned a lot of new things. The whole story began in 1868 when the Metropolitan District Railway (the precursor to the District line) opened a modest station next to St. James’s Park, an area which back then was nothing more than a slum.

Még el sem kezdődött a hivatalos 90 perces túra de már várakozás közben is rengeteg új infóval lettünk gazdagabbak. A történet ott kezdődött, hogy 1868ban a Metropolitan District vasúttársaság (a mai District vonal elődje) egy szerény kis állomást nyitott a St. James’s Park mellett, ami akkoriban egy nyomornegyednek számított.

St James's Park 1868
The District Railway’s original St. James’s Park station – source: London Transport Museum

As the railway was expanding and the number of employees was increasing, the headquarters were transferred from Victoria Street to York Street (now Petty France), right next to the St. James’s Park station. In 1909 this ever growing office building received the name Electric Railway House. Soon the District Railway and London’s other electric tube schemes got merged under one corporation and received the name Underground Electric Railways of London a.k.a UERL (looks like choosing a name with an easily pronounceable abbreviation wasn’t a priority). This change was followed by a rapid expansion affecting London’s entire network of underground railways, which in turn triggered the need for a central office building big enough to accommodate all employees working in administration. The awkwardly-shaped plot of land on Broadway seemed to be the answer.

Ahogy a vasútvonal terjeszkedett, az alkalmazottak száma pedig nőtt, a központi irodát áthelyezték a Victoria Streetről a St. James’s Park megálló melletti York Streetre amit most Petty Francenak hívnak. Az egyre csak növekvő épületet 1909ben Electric Railway Housenak nevezték el. Nem sokkal később a District vasúttársaság összeolvadt London többi földalatti vasúttársaságával és a cég az Underground Electric Railways of London (UERL) nevet kapta (úgy tűnik a névválasztást egyáltalán nem befolyásolta az, hogy a rövidítés jól hangzó és könnyen kimondható legyen). Ezt követően a metróhálózat robbanásszerűen növekedni kezdett, és szükség volt egy olyan központi irodaházra, melyben a cég összes adminisztrációban dolgozó alkalmazottja kényelmesen elfér. Ekkor szemelték ki a Broadwayen található fura alakú, üresen álló telket.

The three visionary men behind 55 Broadway were Lord Ashfield as Chairman of the Board, Frank Pick the Managing Director of the Underground and Charles Holden the architect.

A 55 Broadway megálmodói Lord Ashfield, az igazgatótanács elnöke, Frank Pick vezérigazgató és Charles Holden építészmérnök voltak.

Lord Ashfield
Lord Ashfield – source: Wikipedia
Frank Pick
Frank Pick – source: Wikipedia
Charles Holden
Charles Holden – source: Londonist

55 Broadway Interior

Charles Holden proposed a very simple, sleek, 14 storey, crucifix shaped structure, which is an unusual choice considering that this silhouette was only used for churches and cathedrals before. He chose this unconventional shape because this was the only way to maximise the use of the awkwardly-shaped plot of land while providing the offices with a good deal of natural light and allowing pedestrians to keep on using the existing entrance to the underground. The plans were approved on the same day they were submitted.

Charles Holden egy nagyon egyszerű, letisztult, 14 emelet magas, kereszt alakú épületet tervezett. Ez azért különleges, mert a kereszt alakú tervrajz eredetileg csak és kizárólag templomok és katredrálisok jellemzője volt. Azért esett a választás erre a szokatlan formára, mert ezáltal lehetett a telek fura alakját a legjobban kihasználni, az irodákat a lehető legtöbb természetes fénnyel ellátni, a tömegközlekedni vágyó népek számára pedig továbbra is a már meglévő metróbejáratot biztosítani. A terveket még az előterjesztés napján elfogadták.

55 Broadway

Construction began in 1927 and the building was finished by 1929. The steel-framed skeleton following the fashionable American technique was covered with over two thousand cubic meters of unpolished Portland stone. As a side note, Buckingham Palace and the National Gallery were finished in the same material. In 1929 this 53m 14-storey structure was the tallest office building in London. Holden made sure to plan the higher levels in a terraced pyramid style that allowed the sunlight to reach the surrounding streets.

A munkálatok 1927ben kezdődtek el és az épület 1929re készen is volt. Az amerikai mintát követő acélszerkezetes vázat több mint kétezer köbméter csiszolatlan Portland kő fedi. Egyébként ugyanebből az anyagból készült annó a Buckingham Palota és a Nemzeti Galéria borítása is. Mivel az 53m magas, 14 emeletes épület 1929ben London első felhőkarcolójának számított, ezért Holden a felsőbb emeleteket piramisszerűen elkeskenyítette, hogy a környező utcákba a nap továbbra is be tudjon sütni.

55 Broadway
55 Broadway – source: Architect’s Journal

In order to avoid constructing such a grand office building that’s completely decor free, Holden commissioned seven avant-garde artists to create ten larger-than-life sculptures for the building’s exterior. Among these artists was Jacob Epstein, a controversial figure regularly attracting negative press, who ended up sculpting the building’s two most striking pieces.

Hogy az épület mégse legyen teljesen dekorációmentes, Holden megbízott hét avantgárd művészt, hogy készítsenek összesen tíz, életnagyságúnál nagyobb szobrot. Egyikük a média által sokat kritizált Jacob Epstein nevű úriember volt, aki a két legszembetűnőbb szobrot készítette el.

Jacob Epstein - Night
Jacob Epstein – Night (Source: Wikipedia)
Jacob Epstein - Day
Jacob Epstein – Day (Source: Wikipedia)

The journalists working for Daily Express were very keen to share their opinion with the world. According to them “Night” depicts a “prehistoric blood-sodden cannibal intoning a horrid ritual over a dead victim” while “Day” was described as “distasteful”, “vulgar” and “repulsive”.

A Daily Express újságírói persze azonnal kifejtették, hogy mit is gondolnak a szobrokról. Szerintük a “Night” egy őskori vérben úszó kannibált ábrázol amint az egy borzalmas rituálét hajt végre egy holttesttel, a “Day”-t pedig pusztán “undorítónak”, “vulgárisnak” és “taszítónak” titulálták.

The other eight sculptures were added to the exterior of the 6th floor in pairs: two each for north, south, east and west. I managed to take a photo of only one of these, but if you are interested to find out more about them then ask Google or have a walk around the area.

A másik nyolc szobrot párosával helyezték el az épület hatodik emeletének a külsejére: kettőt-kettőt az északi, déli, keleti és nyugati oldalakra. Ezekből csak egyet sikerült lefotóznom, úgyhogy akit ez bővebben érdekel, forduljon bátran a Googlehoz, vagy sétáljon el a helyszínre.

Eric Gill - North Wind
Eric Gill – North Wind

Despite the huge amount of criticism today these ten sculptures stand as a symbol of artistic freedom and are among the most celebrated works of the 20th century.

A sok bírálat ellenére ma már ezt a művészi szabadságot szimbolizáló tíz szobrot a 20. század legelismertebb műalkotásai közé sorolják.

Anyway, I think this was more than enough information about the history of architecture, let’s see what’s inside the building.

Na de elég is lesz az építészettörténeti rizsából, lássuk milyen az épület odabenn.

The main hall and the corridors are covered with unpolished travertine which matches the Portland stone used on the outside. The dramatic contrast specific to the Art Deco style was achieved by doors and accessories made of bronze, enamel, glass and walnut.

Az előcsarnokot és a folyosókat csiszolatlan travertin burkolja ami jól passzol a kinti Portland kőhöz. Az art deco stílusra jellemző drámai kontrasztot bronzból, zománcból, üvegből és diófából készített ajtókkal és kiegészítőkkel érték el.

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

The staircases, on the other hand, are all covered with tiles and there are countless different old TFL signs and maps hanging all around the walls.

A lépcsőházakban ezzel szemben csempeburkolatot használtak, és a falakon rengeteg régi TFL tábla, jel és térkép lóg.

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

The lower levels of the building are all big open office areas. We weren’t allowed to take any photos, which is understandable as no one would be happy if their messy office desk ends up on the internet. But I am pretty sure most of you can imagine rows and rows of desks with PCs, folders, notebooks, documents, family photographs and funny mugs. The slightly worn-out carpet on the floor shows the routes where people walk around the most often. Because 55 Broadway is only open for the public during weekends all the offices are empty and quiet, but you can still feel that typical workplace atmosphere hanging in the air, that forces people to jump up and leave at 5pm to pamper their tired mind and soul at home, in the gym or at one of the local pubs.

Az alsóbb emeleteken mind a mai napig nagy, nyílt légterű irodák vannak. Itt nem volt szabad fotózni, mert az senkinek sem lenne jó, ha a rendetlen munkahelyi asztala felkerülne az internetre. De biztos mindenki maga elé tudja képzelni az egymás mellett sorakozó asztalokat számítógépekkel, mappákkal, füzetekkel telepakolva és családi fotókkal meg vicces bögrékkel megfűszerezve. A padlón a kissé kopottas szőnyeg szépen kimutatja, hogy az emberek merre mászkálnak gyakrabban. Mivel a látogatás mindig hétvégén zajlik, ezért az irodák üresek és csöndesek, de azért ott lebeg a levegőben az a minden irodában kiszagolható munkahelyi hangulat ami az embert 5kor arra készteti hogy időben lelépjen és vagy otthon, vagy az edzőteremben, vagy pedig valamelyik helyi kocsmában ápolgassa kicsit a megfáradt lelkét.

Our tour guide explained that according to the initial design the building was fully wired for electricity and telephones and it had an internal postal system. However, in my opinion the most amazing feature was the state-of-the-art heating system that warmed the offices with water-heated coils set into the floor. Apparently, this underfloor heating still functions perfectly.

A túravezetőnktől megtudtuk, hogy az épület a kezdetek óta rendelkezik teljes villany- és telefonhálózattal és belső postarendszerrel, de ami szerintem a legmenőbb funkció az összes közül az az 1929ben még csúcstechnológiának számító padlófűtés, melyet a padlóban elhelyezett vízzel melegített csövekkel valósítottak meg és ami állítólag a mai napig tökéletesen működik.

As we headed upstairs we reached the more exclusive offices and meeting rooms that were only used by members of the management and their assistants. Due to the fact that the higher someone’s title is the more workaholic they are and the later they want to go home, and assistants weren’t allowed to leave before their bosses, they had to come up with some creative ideas. Besides the underfloor heating these offices also had fireplaces with chimneys that are easily accessible from the roof. During the winter months these poor, desperate assistants who wanted to get home in time decided to occlude the chimneys in order to direct the smoke back into the offices which in turn forced their bosses to leave.

Fölfele haladva elértük az exkluzívabb irodákat és termeket, melyeket a menedzsment tagjai és azok személyes asszisztensei vehettek igénybe. Mivel már akkoriban is az volt a szokás, hogy minél magasabb beosztásban dolgozol, annál inkább vagy munkamániás és annál később mész haza, az asszisztensek pedig nem léphettek le hamarabb mint a főnökeik, így kreatív megoldásokhoz kellett folyamodniuk. Ezekben az irodákban a padlófűtés mellett kandallókat is használtak, melyek kéményei könnyen elérhetőek voltak a tetőről. A téli időszakban a megkeseredett, hazamenni vágyó asszisztensek előszeretettel dugaszolták el a kémények csöveit, ezzel kifüstölve és hazamenésre késztetve főnökeiket.

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

The last four, increasingly narrow floors are used for facilities. From here a narrow iron staircase leads to the rooftop which offers a breathtaking sight even on a grey, misty day.

Az épületgépészet az utolsó négy, egyre jobban elszűkülő emeleten kapott helyet, innen pedig egy keskeny vaslépcsőn lehet kimászni a tetőre, ahol az embert lélegzetelállító látvány fogadja még borús, ködös időben is.

55 Broadway Interior

55 Broadway Interior

55 Broadway

55 Broadway View

55 Broadway View

As usual, at the end of the tour we were among the last people who needed some motivation to leave, because no matter where we are we’re always trying to maximise our time to enjoy the place and take photos. Since our visit I keep thinking about potentially applying as a volunteer at TFL, because this way I could have easier access and as a tour guide spend even a whole day at most of these exciting places.

Ha jól emlékszem megintcsak mi voltunk azok, akiket távozásra kellett motiválni, mert mindig mindenhol az utolsó utáni pillanatig maradunk nézelődni és fotózni. Azóta pedig azon agyalok, hogy milyen jó lenne jelentkezni önkéntesnek a TFLhez, mert akkor egyszerűbben lehet bejutni az ilyen izgi helyekre és túravezetőként akár egy egész napot is ott lehet tölteni.

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.